A globális üvegházhatásúgáz-kibocsátás érdemi mérsékléséhez elengedhetetlen, hogy az ipari folyamatokat, a közlekedést, a lakossági fűtést és a világítást tiszta villamos energia működtesse. Jelenleg azonban a világ végső energiafogyasztásának – vagyis a végfelhasználókhoz, háztartásokhoz és gyárakhoz eljutó energiának – mindössze 23%-át fedezi villamos energia; a fennmaradó közel négyötöd továbbra is közvetlen fosszilis tüzelőanyag-égetésből (benzin, dízel, földgáz, szén) származik.
A Törökországban zajló COP31 klímacsúcs elnöksége – Chris Bowen ausztrál klíma- és energiaügyi miniszter, valamint Murat Kurum török környezetvédelmi miniszter vezetésével – ezen a héten elindította a „35-by-35” elektrifikációs vállalást. A nemzetközi kezdeményezés célja, hogy 2035-re a globális végső energiafelhasználás 35%-át villamos energia adja, és minél több ország csatlakozzon a keretrendszerhez.
A szakpolitikai és energetikai elemzések rámutatnak, hogy a 35%-os célkitűzés jóval túlmutat a belső égésű motoros személyautók elektromos járművekre (EV) történő lecserélésén. Az elektrifikáció strukturális rendszerváltást jelent az energiafelhasználás három legfőbb szektorában:
-
Közlekedés: A közúti árufuvarozás, a közösségi közlekedés és a rövid távú vízi/légi szállítás villamosítása.
-
Épületenergetika: A földgáz- és olajkazánok kiváltása nagy hatásfokú hőszivattyús fűtési-hűtési rendszerekkel.
-
Ipar: Az alacsony és közepes hőmérsékletű ipari hőigények villamosítása (pl. ipari hőszivattyúk, elektromos ívkemencék az acéliparban, elektromos kazánok a vegyiparban és élelmiszeriparban).
A vállalás ugyanakkor kritikus kérdéseket vet fel a megvalósíthatóság és a tudományos megalapozottság terén: honnan ered pontosan a 35%-os arányszám, és reális-e ez a tempó alig egy évtized alatt? Az energetikai modellezések arra mutatnak rá, hogy e ugrásszerű növekedéshez a villamosenergia-termelés dekarbonizációját (a megújuló kapacitások telepítését), a nagyfeszültségű átviteli és elosztóhálózatok drasztikus bővítését, valamint a hálózati rugalmasságot biztosító energiatárolási (BESS) és keresletoldali szabályozási megoldásokat soha nem látott sebességgel kell szinkronizálni.
A körforgásos gazdaság és az energiahatékonyság szempontjából a közvetlen elektrifikáció hatalmas strukturális előnnyel jár: a belső égésű motorok és fosszilis kazánok jelentős hulladékhő-veszteségével szemben az elektromos hajtásláncok és a hőszivattyúk többszörös hatásfokkal működnek, így a végső energiaigény villamosítása önmagában is jelentősen csökkenti a világ primerenergia-szükségletét.
