Nehéz helyzetbe hozza a MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt. a hazai nyomtatott sajtó cégeit: május elején milliós számlák érkeztek a kiadóknak amiatt, mert január elsejétől busás díjat kell fizetni az eladatlan újságok elszállításáért. Az első számlák elküldését – micsoda véletlen – a választások utánra időzítették. Az újrahasznosítható (újság)papír ugyanakkor érték, korábban saját teherautóikkal szállították el a papírgyárak, és még fizettek is érte – hogy a MOHU mit csinál a remittendával, és ebből mennyi haszna van, azt nincs kitől megkérdezni. Minderről az AHang ír cikkében.
Igencsak meglepődtek az AHangnál, mint írják, talán valami tévedés történt, amikor pár napja a Lapker továbbszámlázott nekik egy több százezres tételt a januári eladatlan hetilapok után. Egy kilogramm papírt ugyanis aranyáron, 143 forintért szállít el a médiumtól a MOHU – a fennálló törvények értelmében az újrahasznosítható papír immár nem a kiadóé vagy a terjesztővállalaté, hanem a monopolhelyzetbe került hulladékgazdálkodási cégé, és azt csak pénzért – az Energiaügyi Minisztérium 33/2025-os rendeletében megszabott hatósági áron – hajlandó elszállítani, írják cikkükben.
Itt természetesen nem a posta által országszerte kihordott előfizetői példányokkal van a gond, azokat ugyanis az elolvasás után (legtöbb esetben) a kukásautó elszállítja, miután az előfizető berakta a papírhulladékba. A probléma a bolti árusításba került példányokkal kezdődik. A boltoknál ugyanis általában több újságot rendelnek, mint amennyit eladnak, hiszen nehéz előre kiszámítani, adott helyen éppen hányan fogják megvásárolni a lapot. A megmaradt újságok, azaz a remittenda aránya eltérő: hetilapoknál a cél az 50 százalékos remittenda, vagyis az, hogy csak minden második példány maradjon meg. (Ez nem mindig sikerül, jellemzően inkább 60 százalék körül alakul ez a szám.) Nem köztudott, viszont eléggé riasztó adat, hogy napilapoknál ez az arány akár 70-80 százalék is lehet, magyarán négy kinyomtatott újságból három a szemétbe kerül.
A hazai piacon a terjesztést elvégző Lapker központjába már úgynevezett zúzdás remittendaként kerülnek vissza a megmaradt újságok: itt konténerbe teszik, magyarán nem válogatják szét őket címek szerint, hanem ömlesztve beledobják egy tárolóba. Mint az AHang megjegyzi, korábban a papírgyárak boldogan elmentek ezekért a konténereként, és még pénzt is fizettek az újrahasznosítható papírért – éves szinten jelentős, száz millió forintot megközelítő összeget. Ez változott meg januártól:
most már nemhogy fizetne valaki az értékes alapanyagért, hanem a Lapkernek kell kifizetnie a MOHU-nak az elszállítási díjat, kilogrammonként 143 forintot.
Ezt a Lapker továbbszámlázza a kiadóknak – a Magyar Hang esetében januárban 2659 kilogramm újrahasznosítható papírhulladék elszállításáért.
Az új helyzet, írja a lap, ráadásul lefele tartó spirált indíthat el: a kiadók kevesebb újságot nyomtatnak a minél kisebb remittendáért, ezen kívül a kereskedőkkel együtt a nagyobb forgalmú helyeket részesítik előnyben, így a vidéki olvasó sokkal nehezebben jut újsághoz, amitól tovább csökken a példányszám – ami újabb piacszűkülést eredményez.
Az sem megoldás, hogy az AHAng szerkesztőségéből a munkatársak maguk viszik el a remittendát, mert egyrészt pénzbe kerül a kiválogatása, másrészt az a törvény szerint a MOHU-é: magyarán hiába fizeti ki a kiadó a nyomdának a lapok kinyomtatását (tehát lényegében hiába veszi meg a papírt), az újságosstandokról leszedve már hulladéknak minősül, ami után fizetni kell.
Az AHang próbálta volna megkérdezni a MOHU-t, hogy mi lesz az „aranyáron elszállított papírral”, és a kiadók miért nem részesülnek az újrahasznosítás bevételéből, de nem találtak nyilatkozatra fogható illetékest. Mint hozzáteszik, hiába adtak be közadatigénylést ebben a témában a monopolhelyzetben lévő vállalathoz, a Koncesszor még azt sem árulta el, ki is náluk az illetékes ebben a témában.
