Bohák Enikő írása Hollandiából

A jólétből nagyobb részesedést élvező, fejlettebb gazdaságok évtizedek óta keresik a választ arra, hogyan lehet a növekedési kényszer csapdájában tisztábban termelni, fenntarthatóbb termékeket fejleszteni, takarékosabban gazdálkodni az egyre szűkösebb édesvíz- és nyersanyagkészletekkel, valamint kielégíteni a folyamatosan növekvő tisztaenergia-igényt.

Nem elég, hogy Európa ismét rendkívül száraz nyárral néz szembe, közben azt is egyre világosabban látjuk, hogy a klímaváltozás csupán egyike a megszokott életmódunkat fenyegető, egymással összefonódó környezeti válságoknak.

Ugyanezt a szemléletet tükrözi az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) 2025-ben megjelent átfogó tudományos értékelése, a Global Environment Outlook Seventh edition-2025, azaz a GEO-7.[1] Ez a jelentés a környezeti problémákat nem elszigetelten, hanem egymással összefüggő rendszerként vizsgálja, miközben figyelembe veszi a regionális és helyi sajátosságokat is. Az 1 244 oldalas értékelés elkészítésében 82 ország 287 tudósa vett részt, köztük négy magyar szakember, Balázs Ervin, Rajkai Kálmán, Popp József és Oláh Judit.

A GEO–7 a világ legfontosabb környezeti kihívásait integrált szemléletben tárgyalja. Nemcsak a klímaváltozással foglalkozik, hanem a biológiai sokféleség csökkenésével, a talajromlással és az elsivatagosodással, valamint a környezetszennyezéssel is, beleértve a hulladéktermelés és -kezelés problémáit.

A jelentés Kelet-Európát önálló régióként kezeli, mivel környezeti problémáink dinamikája és időbeli alakulása több szempontból eltér a nyugati országokétól. A jelentés elkészítésében részt vevő magyar kutatók ennek megfelelően, elsősorban a 20. fejezet regionális megoldási javaslatainak kidolgozásában és értékelésében közreműködtek.[2]

Az Európai Unió közös szabályozási keretei miatt a tagországoknak számos kihívásra azonos szakpolitikai válaszokat kell adniuk. A nyugati megoldások nem pusztán másolható vagy szabványosítható minták, hanem inspirációforrásként is szolgálhatnak, amint azt a részvételi demokrácia holland gyakorlata is jól példázza.

Már a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben is széles nyilvánosságot kapott az a felismerés, hogy a termelés és fogyasztás korlátlan bővülése előbb-utóbb a Föld terhelhetőségének határaiba fog ütközni. A környezetpusztulással való szembesülés a vasfüggöny mindkét oldalán végig kísérte az azóta eltelt évtizedeket, miközben a környezetpolitika kereste az egyensúlyt a termelői és fogyasztói felelősség érvényesítése között.

Hollandiában erre a kihívásra már viszonylag korán átfogó, integrált környezetpolitikai válaszok születtek, amelyek a legfontosabb problémákat egységes szemléletben kezelték. Ennek első mérföldköve az 1989-ben elindított Nemzeti Környezetpolitikai Terv (Nationaal Milieubeleidsplan, NMP) volt. A program a kétezres évek elejéig egymást követő ciklusokban, nagyjából ötévente megújulva határozta meg a holland környezetpolitika irányait.

A környezetpolitikai tervezés szemlélete az évek során fokozatosan változott: a kezdeti hangsúly a szennyező vállalatok felelősségén volt, majd egyre nagyobb szerepet kaptak a decentralizált megoldások, végül pedig a fenntarthatósági átmenet (transition) rendszerszintű megközelítése került előtérbe.

A társadalmi felelősségvállalás és az állampolgári részvétel már a 2000-es évek elejére meghatározó elemmé vált. Ezen a téren folyamatos a fejlődés, ám a klímaváltozás és más környezeti válságok miatt szükséges egyre gyorsabb és mélyebb változások társadalmi elfogadtatása továbbra is komoly kihívást jelent.

Az üzleti szférában az önkéntes vállalások elsősorban az erős szakmai és ágazati szövetségeken keresztül valósulnak meg, emellett jelentős szerepet kapnak a jó gyakorlatok és az innovatív kezdeményezések elismerését szolgáló tanúsítási rendszerek is.[3]

Hollandiában az egyik legismertebb ilyen eszköz a CO₂-Prestatieladder (CO₂-redukciós teljesítménylétra), amelyet 2009-ben vezettek be, és amelyet azóta több alkalommal továbbfejlesztettek. A rendszert mára több ország is adaptálta.

A CO₂-Prestatieladder nem csupán egy kibocsátáscsökkentést ösztönző irányítási rendszer, hanem fontos szerepet tölt be a beszerzési, különösen a közbeszerzési folyamatokban. A módszert ezért az állami és önkormányzati megrendelők, valamint beszállítóik alkalmazzák annak érdekében, hogy a vállalkozások szén-dioxid-kibocsátásának csökkentése mérhető és összehasonlítható legyen.

A tanúsítási rendszer részletes intézkedési katalógust is tartalmaz, amely ajánlásokat fogalmaz meg többek között az irodai működés, a munkavállalói mobilitás, a szállítás és logisztika, valamint a termelési és üzemi folyamatok energiahatékonyságának javítására. Ennek köszönhetően a rendszer nemcsak a kibocsátások nyomon követését, hanem a szervezetek folyamatos fejlesztését is támogatja.[4]

A holland környezetpolitika fejlődésének eredményeként a 2024-ben hatályba lépett környezetvédelmi törvény már kiemelt szerepet tulajdonít az állampolgárok aktív részvételének a döntéshozatali folyamatokban, amelynek gyakorlati megvalósulását több példa is szemlélteti. A részvételi demokrácia módszertanilag alaposan kidolgozott projektjei között 2025-ben sikeresen zárult az országos szintű Burgerberaad Klimaat, amely a klímaváltozásról szóló állampolgári tanácskozást jelenti.

Ahogyan a környezetvédelemben általában is megfigyelhető a hangsúly eltolódása a kizárólag technológiai megoldásoktól a viselkedésbeli és társadalmi változások felé, úgy a klímaváltozás mérséklésében és az ahhoz való alkalmazkodásban is egyre inkább előtérbe kerül a teljes társadalmat érintő átmenet kérdése. A klímaváltozás hatásai mind kézzelfoghatóbbá válnak, ezért a lakókörnyezetünkkel, mindennapi szokásainkkal és fogyasztási, illetve pénzügyi döntéseinkkel kapcsolatban magánemberként is egyre gyakrabban keresünk fenntartható megoldásokat.

A Burgerberaad Klimaat gyakorlati lebonyolítását egy, a holland parlamentnek címzett, 2024 februárjában kelt miniszteri levél keltette életre, amelyet az akkori klíma- és energiaügyi miniszter, a jelenlegi miniszterelnök, Rob Jetten írt alá.[5]

Az állampolgári tanács egyik alapvető jellemzője, hogy tagjai nem szakértők, hanem véletlenszerűen kiválasztott állampolgárok. A tanácskozás szakmai előkészítését, a résztvevők tájékoztatását és az eredmények értékelését független kutatóintézetek támogatták. A Planbureau voor de Leefomgeving (PBL, Holland Környezetértékelési Hivatal) a tanácskozás szakmai előkészítéséről szóló 2024-es anyagában a klímaváltozás mérséklését szolgáló leghatékonyabb lakossági intézkedések közül három témakört körvonalazott: az étkezést, a használati tárgyakat és az utazást. A fókusztémák kijelölése többek között a Milieu Centraal kutatási eredményeire épült.[6] Ez utóbbi az a szervezet, mely közérthető, tudományosan megalapozott és ingyenesen hozzáférhető tájékoztatást nyújt a lakosságnak a fenntartható fogyasztásról és életmódról. Működését politikai és üzleti érdekektől függetlenül végzi, és gyakorlati útmutatást ad többek között az energiafelhasználás, a közlekedés, a lakásfenntartás és a tudatos vásárlás kérdéseiben. Emellett segíti a fogyasztókat az ökocímkék terén való eligazodásban is.[7]

A tanács feladatához a szakmai tartalom meghatározása összhangban állt azzal a felismeréssel, hogy a klímaváltozás nem szűkíthető le az energiafelhasználás, a közlekedés és a fűtés kérdésére. A fosszilis energiahordozók kiváltása ugyan kulcsfontosságú, de a klímaváltozás szorosan összefügg a természeti erőforrások használatával is, a biológiai sokféleség csökkenésével, a talaj-, a víz- és a levegőszennyezéssel, valamint a termelési és fogyasztási rendszerek egészével. Ennek következtében szinte minden emberi tevékenység – a megvásárolt termékektől és azok előállításától kezdve a közlekedésen és az energiafelhasználáson át egészen a hulladékgazdálkodásig és a szabadidős tevékenységekig – kapcsolatban áll a klímaváltozás hatásaival és a kezelésüket célzó intézkedésekkel.

Az előkészítő szakaszt követően 2024 végére megszületett a döntés a Nationaal Burgerberaad Klimaat 2025-ös elindításáról. A résztvevők kiválasztása kétlépcsős folyamatban történt. Első lépésként 70 000 véletlenszerűen kiválasztott holland állampolgár kapott meghívólevelet, amelyre 4 071-en jelentkeztek. Közülük sorsolással választották ki a 175 fős állampolgári tanácsot úgy, hogy annak összetétele a lehető legjobban tükrözze az egész holland társadalmat. A kiválasztás során figyelembe vették az életkort, a nemet, az iskolai végzettséget, a klímapolitikához való viszonyt, valamint a területi reprezentativitást is, hogy az ország valamennyi tartománya képviselve legyen.

A részvétel feltételeinek biztosítása érdekében a szervezők költségtérítést, utazási támogatást és szükség esetén gyermekfelügyeletet is biztosítottak a résztvevők számára. Emellett a tanácstagok a tanácskozások során tudományosan megalapozott háttéranyagokat kaptak, és független szakértők segítségével ismerkedhettek meg a különböző szakmai álláspontokkal annak érdekében, hogy döntéseiket kiegyensúlyozott információkra alapozhassák.

A tanácskozás 2025 januárja és szeptembere között zajlott, ez idő alatt a résztvevők összesen hét alkalommal találkoztak. A folyamat végén elkészült ajánlásokat tartalmazó jelentést 2025. december 1-én tették közzé, ezt követően a holland kormány hat hónapot kapott arra, hogy hivatalos választ adjon az állampolgári tanács javaslataira.

A tanácskozás az alábbi központi kérdésre kereste a választ: „Hogyan tudunk Hollandiában közösen úgy étkezni, tárgyakat használni és utazni, hogy az kedvezőbb legyen a klíma számára?”

ábra 2 Javaslat csomag Forrás: Adviesrapport

Erre a kérdésre a végleges jelentésben összesen 23 javaslatot dolgoztak ki. A szabályok értelmében azok a javaslatok kerültek az ajánlások közé, amelyek legalább 75%-os támogatottságot értek el. Ennek a követelménynek 13 javaslat felelt meg.

Az egyes ajánlások nemcsak a kitűzött célokat és azok indoklását tartalmazzák, hanem részletes intézkedési javaslatokat is. A jelentés fontos részét képezi továbbá a CE Delft kutató- és tanácsadó szervezet által készített hatásvizsgálat, amely minden egyes javaslat várható következményeit értékeli. A hatásvizsgálat kitér a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének mértékére, a gazdasági és társadalmi hatásokra, valamint a természeti környezet állapotára gyakorolt várható következményekre.[8]

Az étkezés témakörében a legnagyobb támogatottságot az élelmiszerpazarlás csökkentésére irányuló javaslat kapta (97%). A konkrét intézkedések között szerepelt többek között – spanyol példára – az éttermekben az elviteles dobozok biztosítása, valamint a kereskedelmi egységekben az élelmiszerek leárazásának és adományozásának ösztönzése. Szintén magas támogatottságot kaptak a fenntartható mezőgazdasági vállalkozásokat támogató intézkedések (93%), valamint a mindenki számára elérhető egészséges étkezést elősegítő javaslatok (83%).

A klíma- és környezetbarát élelmiszer-termelés technológiai és gazdasági szempontból is megvalósítható irány, amelyben jelenleg Dánia számít egyik fontos példának. Hollandia célja lehet, hogy mezőgazdasági és innovációs hagyományaira építve továbbra is vezető szerepet töltsön be, miközben természeti erőforrásait fenntartható módon használja.

A húsfogyasztás csökkentésére vonatkozó javaslat ugyan nem érte el az elfogadáshoz szükséges 75%-os támogatottsági küszöböt, de így is jelentős többséget kapott (69%).

Az élelmiszer-rendszerek átalakításában a húsfogyasztás mérséklése az egyik legnagyobb potenciális környezeti hatással járó intézkedés lehetne. A globális összefüggések jól érzékeltetik ennek jelentőségét. A GEO-7 163. oldalán, a 4.2. ábra szemléltetése szerint a Föld felszínének mintegy 29%-a szárazföld, amelynek körülbelül 76%-a tekinthető lakhatónak. Ennek jelentős részét, mintegy 45%-át mezőgazdasági célokra használjuk. A mezőgazdasági területek meghatározó hányadát azonban nem közvetlen emberi élelmezésre, hanem állattartásra fordítjuk: a mintegy 48 millió km²-es mezőgazdasági terület körülbelül 80%-a, azaz mintegy 38 millió km² szolgál ilyen célokat. Ez a terület többszöröse annak, amelyet közvetlen emberi fogyasztásra szánt növényi élelmiszerek előállítására használunk. Az állattartás ugyanakkor az elfoglalt földterülethez viszonyítva kevesebb kalóriát és fehérjét biztosít, mint a növényi alapú élelmiszer-termelés. Összehasonlításként: ha ez a terület egybefüggő lenne, nagyobb lenne Afrikánál, és közel négyszerese lenne Európa területének.

Mindez arra utal, hogy az állati eredetű élelmiszer-fogyasztás mérséklése nemcsak klímavédelmi, hanem természetvédelmi, egészségügyi és erőforrás-gazdálkodási szempontból is jelentős előnyökkel járna.

A használati tárgyak kategóriájában a legnagyobb támogatottságot az elektronikai eszközök hosszabb garanciájára és könnyebb, olcsóbb javíthatóságára vonatkozó javaslat kapta (94%). Szintén nagy támogatottságot kapott a körforgásos gazdaság fejlesztése, ezen belül az újrahasznosított vagy bioalapú anyagok használatának ösztönzése (86%), valamint a „Legjobb terméket a legjobb áron” elnevezésű javaslat (83%), amely elsősorban a fosszilis támogatások fokozatos kivezetését és a termékek valós környezeti költségeit figyelembe vevő igazságosabb árképzést célozza.

A megosztáson alapuló gazdaságra (sharing economy) vonatkozó javaslat sem érte el a 75%-os elfogadási küszöböt, mely olyan gyakorlati lehetőségeket tartalmazott, mint a ritkán használt eszközök – például létrák vagy fűnyírók – közösségi használata vagy bérlése. Hasonlóképpen a tudatos vízhasználat területén az esővízgyűjtés szélesebb körű alkalmazása sem vált még kellően általánossá, bár a 73%-os támogatottság azt mutatja, hogy a lakosság érzékeli a vízgazdálkodási kihívások jelentőségét. Ebben szerepet játszanak a vízügyi szervezetek és önkormányzatok egyre erősebb figyelemfelhívó kampányai is.

Az utazás témakörében a repülés környezeti hatásainak csökkentésére, valamint a vasúti közlekedés fejlesztésére vonatkozó javaslatok kapták a legnagyobb támogatást (88%, illetve 86%). A javaslatok között szerepel a kerozinadó bevezetése, a tisztább üzemanyagok fejlesztésének ösztönzése és a nemzetközi vasúti közlekedés kedvezőbbé és elérhetőbbé tétele is.

ábra 3 Infografika  https://www.foodlog.nl/artikel/voedselverspilling-nederland-in-beeld

Hollandia ezen a területen még nem minden tekintetben tekinthető példamutató országnak, ugyanakkor a munkahelyi ingázás átalakítására vonatkozó javaslatokban már számos jó gyakorlat megvalósult. Az otthoni munkavégzés és a kerékpáros közlekedés pénzügyi ösztönzése a tanács szerint további kibocsátáscsökkentési lehetőségeket kínálna. Emellett a jó településfejlesztés, valamint a tisztább üzemanyagok alkalmazása is magas támogatottságot kapott.

Ez utóbbi területen példaként említhető a HVO (Hydrotreated Vegetable Oil, hidrogénezett növényi olaj), amely a hagyományos dízelüzemanyag fosszilis alternatívájának számít. A HVO használata a korábban bemutatott CO₂-Prestatieladder rendszerben is népszerű intézkedés a szállítmányozási ágazatban, mivel a közlekedési eredetű kibocsátások csökkentésére gyorsan bevezethető megoldást kínál.

A közlekedés témakörében a lízingszerződések lejárta után, a használt elektromos személygépkocsik hazai értékesítésének ösztönzése is szerepel a javaslatok között. Az elektromos mobilitás szélesebb társadalmi elterjedése járulékos haszonnal járna a városi levegőminőség javításában is.

ábra 4 Tanacskozas. Forras: Adviesrapport

A 23 javaslat közül néhány olyan, átfogó intézkedés volt, amely nem kapcsolódott kizárólag a fenti három fő témakörhöz. Ezek közül kiemelkedő támogatottságot kapott a fiatalokkal folytatott párbeszéd erősítése és a döntéshozatalba való bevonásuk (90%), valamint az igazságos és kiegyensúlyozott érdekképviselet megteremtése a polgárok, a vállalkozások, a természeti környezet és a jövő generációk érdekei között (87%).

A javaslatok jól tükrözik azt a szemléletet, hogy a fenntarthatósági átmenet sikeréhez sem a kizárólag technológiai innovációkra, sem a pusztán viselkedésváltozásra építő megközelítés nem elegendő. Ezt hangsúlyozza az ENSZ GEO–7 jelentése is, amely szerint a technológiai fejlődés, a szabályozási környezet és a társadalmi magatartás változása csak egymást erősítve vezethet érdemi környezeti eredményekhez.

A pozitív viselkedésváltozás ösztönzése érdekében a tanács nagy hangsúlyt helyezett az alulról szerveződő kezdeményezések támogatására, a közösségi példamutatásra és a hiteles véleményformálók szerepére. Az ajánlások gyakorlati intézkedéseket is megfogalmaznak, például élelmiszerpazarlás csökkentését segítő digitális alkalmazások fejlesztésének támogatását, a nemzetközi vasúti jegyvásárlás egyszerűsítését, vagy a városi zöldfelületek növelésének ösztönzését a betonlapok felszedésével és a helyükön kialakított kiskertekkel.

A CE Delft a Burgerberaad ajánlásairól készített hatáselemzésében összességében kedvezően értékelte a javaslatcsomagot. Az elemzés szerint a 23 javaslat együttes megvalósítása hosszú távon akár a hollandiai szén-dioxid-kibocsátás 10–15%-os csökkenéséhez is hozzájárulhat. A vizsgálat arra is rámutat, hogy bár az intézkedések bevezetése rövid távon költségekkel járhat az állam, a vállalkozások és a háztartások számára, hosszabb távon azonban növelik a befektetési biztonságot.

A tanácskozás szervezői is sikeresnek értékelték a Nationaal Burgerberaad Klimaat munkáját. Egy politikailag és társadalmilag egyre inkább polarizált környezetben sikerült olyan teret létrehozni, ahol a résztvevők képesek voltak túllépni saját kiinduló álláspontjukon, meghallgatni egymást, és közösen kialakítani egy széles körű támogatottságot élvező javaslatcsomagot. A folyamat jól példázza a deliberatív demokrácia egyik alapelvét: a csoport kollektív tudása és tapasztalata gyakran jobb eredményre vezet, mint az egyéni vélemények egyszerű összessége.

A zárójelentés arra is rámutat, hogy Hollandiában is erősödnek a társadalmi megosztottság különböző formái. A politikai törésvonalak – jobb- és baloldali, városi és vidéki, fiatal és idősebb generációk, illetve az ország különböző régiói közötti különbségek – gyakran akadályozzák a hosszú távú döntéshozatalt. A gyorsan változó világban azonban a politikai döntésképtelenség nem semleges állapotot jelent, hanem könnyen versenyhátrányhoz és lemaradáshoz vezethet. Ennek szellemében az állampolgári tanács egyértelmű üzenetet fogalmazott meg a döntéshozók felé, még hozzá azt, hogy merjenek dönteni.

A folyamat egyik legfontosabb tanulságát így fogalmazták meg: „Hamar felfedeztük, hogy az együttműködés nem ugyanaz, mint az, hogy mindig egyetértünk egymással.” Hangsúlyozzák továbbá, hogy a fenntartható viselkedésváltozás csak akkor lehet sikeres, ha az intézkedések igazságosak, következetesek és kiszámíthatók. A szabályozásnak nem szabad büntetnie azokat, akik környezettudatos döntéseket hoznak, és a változásokat úgy kell kialakítani, hogy az emberek ne kényszerként, hanem valós választási lehetőségként éljék meg ezeket.

Hollandiában a 2024 óta hatályos új környezetvédelmi törvény kiemelt hangsúlyt fektet arra, hogy önkormányzati szinten is a helyi lakosokat, vállalkozásokat és érdekvédelmi szervezeteket már a tervezési folyamat legkorábbi szakaszában bevonják a döntéshozatalba. Ezért a Burgerberaad Klimaat módszertanának helyi alkalmazása is fontos: nem a lakosokat állítja szembe a döntéshozókkal vagy a gazdasági szereplőkkel, hanem olyan fórumot teremt, ahol a helyi közösség és a vállalkozások egyaránt érdemi beleszólási lehetőséget kapnak.

Ebbe nyújt betekintést a Tilburgberaad 2025 zárójelentése, amely egy hasonló, helyi részvételi folyamat tapasztalatait foglalja össze. Tilburgben az igazságos energiatranzíció érdekében egy 120 fős, reprezentatív módon kiválasztott lakossági csoport vett részt a tanácskozásokon. Öt ülés után, némi lemorzsolódást követően, végül 68 résztvevő szavazott a kidolgozott 21 javaslatról, amelyek közül 18 kapott támogatást.

Az energiatranzíció területén jelentős infrastrukturális beruházások előtt állunk, amelyek sikeréhez elengedhetetlen a lakosság támogatása. A tilburgi tanácskozás legnagyobb támogatottságot élvező javaslata a helyi energiahálózatok fejlesztése és a központi energiatároló kapacitás kiépítése volt. Az elfogadott javaslatok között szerepeltek továbbá a központi fűtési rendszerek fejlesztésére vonatkozó tervek, a jövőálló (future-proof) technológiák alkalmazásai, úgymint a hidrogén és a szomszédsági energiatároló akkumulátorok pilotprojektjei, valamint az elektromos autók otthoni töltésének megkönnyítése is.[9]

^[1] http://wedocs.unep.org/rest/api/core/bitstreams/010ba82d-dd66-4742-8dc9-c4e18f953dcd/content

^[2] https://mta.hu/mta_hirei/a-zold-atmenet-elkerulhetetlen-viszont-megterulhet-itt-az-ensz-eddigi-legatfogobb-kornyezeti-jelentese-fontos-kelet-europai-tanulsagokkal-115135

[3] Vermeulen, W. J. V. (2007). Een economisch perspectief. In P. P. J. Driessen, & P. Leroy (Eds.), Milieubeleid: Analyse en perspectief (pp. 337-366). Coutinho.

[4] www.co2-prestatieladder.nl

[5] https://open.overheid.nl/documenten/f0c2046d-c803-403c-b028-14a266715478/file

[6] https://www.pbl.nl/system/files/document/2024-03/PBL-2024_Inhoudelijke%20voorbereiding%20nationaal%20burgerberaad%20klimaat_5506_4.pdf

[7] https://www.milieucentraal.nl/

[8] CE_Delft_250196_Impactanalyse_advies_Nationaal_Burgerberaad_Klimaat_def.pdf

[9] https://denkmee.tilburg.nl/tilburgerberaad/uploads/attachments/u1i2nwujlp56d8qr80pg7wpm-def-tilburgberaad.pdf