A globális színesfém-újrahasznosítási piacokra egyre súlyosabb nyomás nehezedik az Európai Unió exportpolitikájának bizonytalansága, a hullámzó ipari kereslet, a nyersanyaghiány és az emelkedő logisztikai költségek miatt – állapítja meg a Nemzetközi Újrahasznosítási Iroda (BIR) 2026. októberi World Mirror on Non-Ferrous Metals jelentése. A regionális sajátosságok eltérőek Európában, Észak-Amerikában, Indiában, a Közel-Keleten és Ausztráliában, ám a szűkös hulladékkínálat, az óvatos ipari vásárlások, a szűkülő haszonkulcsok és a nemzetközi felvevőpiacokhoz való jövőbeli hozzáférés miatti aggodalmak globálisan meghatározzák a feldolgozók működését.
A szektort érintő legnagyobb geopolitikai és szabályozási kockázatot az Európai Unió hulladékszállítási rendeletének (Waste Shipment Regulation – WSR) felülvizsgálata jelenti, amely drasztikusan korlátozná az újrahasznosított fémek exportját az OECD-n kívüli harmadik országokba. Az Európai Bizottság által közzétett tervezet szerint 2027. május 21-től főszabály szerint tilos lesz az érintett hulladékáramok kivitele nem OECD-tagállamokba, kivéve, ha a célország és az adott hulladékkód kifejezetten szerepel a jóváhagyott engedélyezési listán.
A jelenlegi tervezet szerint a világ egyik legnagyobb felvevőpiaca, India nem kapna engedélyt a vas- és színesfémhulladékok fogadására, de olyan kulcsfontosságú feldolgozó központok hozzáférése is ellehetetlenülhet, mint Malajzia, Thaiföld, Vietnám, Pakisztán, Indonézia, Egyiptom és Marokkó. A BIR figyelmeztet: a bevált tengerentúli értékláncok elvágása megbéníthatja a globális anyagáramlást, és felszámolja a piaci versenyt a hulladékfémekért.
Az európai piacot mindeközben sajátos anomália sújtja: a kontinens alumínium-újrahasznosítói egyszerre küzdenek a gyenge ipari kereslettel és a súlyos fémhulladék-hiánnyal. A visszaesés motorja a gépjárműipar lassulása: a jármű- és alkatrészgyártás csökkenése egyfelől mérsékelte a szekunder alumíniumtermékek iránti rendeléseket, másfelől drasztikusan lecsökkentette a gyártási folyamatokból kikerülő, magas minőségű ipari fémhulladék keletkezését.
Ez a kettős szorítás oda vezetett, hogy az alapanyag nehezen beszerezhető és drága maradt még a kész másodnyersanyagok iránti lanyha kereslet mellett is. Az észak-európai (nordic) feldolgozók kiélezett konkurenciaharcról és zsugorodó marzsokról számolnak be, míg az Egyesült Királyságban a magasabb fémárak ugyan serkentik a hulladékudvarok forgalmát, a kereskedők fokozott óvatossággal figyelik az árfolyammozgásokat és a leendő exportkorlátozásokat.
A körforgásos fémgazdálkodás szempontjából a WSR szigorítása kétélű fegyver. Miközben Brüsszel deklarált célja az értékes másodnyersanyagok Unión belül tartása a helyi ipar dekarbonizációjának és a stratégiai autonómia erősítésének érdekében, a belső feldolgozókapacitások és a belföldi ipari kereslet hiánya könnyen túlkínálatot, piaci torzulásokat és felhalmozódó fémhulladék-készleteket eredményezhet Európában. A fémek – mint a végtelenszer újrahasznosítható állandó anyagok (permanent materials) – globális zárt láncú gazdasága csak akkor maradhat fenntartható és gazdaságilag életképes, ha a protekcionista exportkorlátokat a belső szekunder fémfelhasználás és kohászati kapacitások arányos, összehangolt fejlesztése kíséri.
