Európa széttagolt és következetlen hulladékadózási rendszere közvetlenül veszélyezteti a lerakók visszaszorítására, az újrahasznosítás megerősítésére és az energiabiztonság növelésére irányuló uniós célkitűzéseket – figyelmeztet az RDF Industry Group (RDFIG) friss, 38 európai országot felölelő átfogó jelentése. A nemzetközi iparági szövetség arra szólítja fel az Európai Unió és a nemzeti kormányok döntéshozóit, hogy hangolják össze a hulladéklerakási díjakat és az energetikai hulladékhasznosítás (Energy from Waste – EfW) adóztatását. A cél annak biztosítása, hogy a maradványanyagok kezelési útvonalait a rendelkezésre álló kapacitások, az energetikai hatásfok és a környezeti teljesítmény határozza meg, ne pedig a mesterségesen torzító, eltérő nemzeti adóterhek.

The Uneven Playing Field: How Europe’s Waste Taxes Distort Recovery, Landfill and Trade című elemzés részletesen feltárja a kontinensen uralkodó egyenlőtlen versenyfeltételeket:

• Lerakási adók: A vizsgált 38 ország 63%-ában (24 államban) működik hulladéklerakási adó, ám a mértéke szélsőséges szórást mutat: tonnánként körülbelül 11 eurótól egészen 154 euróig terjed.

• Égetési adók: Az országok mindössze 34%-ában (13 államban) vetnek ki adót a termikus hasznosításra, ahol az összesített adóteher tonnánként 8 és megközelítőleg 98 euró között mozog.

A jelentés rámutat, hogy az adókulcsok közötti drasztikus különbségek miatt az azonos műszaki színvonalú és hatásfokú hasznosítóművek kizárólag földrajzi elhelyezkedésük alapján válnak versenyképessé vagy versenyképtelenné. Különösen riasztó tendencia, hogy amennyiben a termikus hasznosításra úgy rónak ki további környezetvédelmi vagy szén-dioxid-adókat, hogy közben nem emelik arányosan a lerakási tételeket, az adórendszer közvetlenül szembemegy a hulladékhierarchiával. Átfogó fiskális harmonizáció nélkül – és az EU Kibocsátáskereskedelmi Rendszerének (EU ETS) a hulladékégetőkre történő kiterjesztésével párhuzamosan – több mint tíz európai országban előállhat az a perverz helyzet, hogy a környezetromboló lerakás pénzügyileg olcsóbbá válik, mint a zárt rendszerű energetikai hasznosítás.

Robert Corijn, az RDFIG szakpolitikai munkacsoportjának elnöke kiemelte: a kontinens dekarbonizációs és energiabiztonsági céljai csak úgy érhetők el, ha a meglévő infrastruktúrákat nemzetközi szinten, határokon átnyúlóan optimalizálják. A hulladéknak oda kell áramolnia, ahol a leghatékonyabb a távhő- és áramtermelés, vagy ahol már kiépül a szén-dioxid-leválasztási és -tárolási (CCS) technológia; a nemzeti adókülönbségek nem korlátozhatják ezt a logisztikát. A jelentés azt is hangsúlyozza, hogy a válogatási és újrahasznosítási folyamatok során képződő maradványanyagok magas megadóztatása megdrágítja a másodnyersanyagok előállítását, rontva a reciklátumok versenyképességét a szűz fosszilis alapanyagokkal szemben.