Közel tíz éve a legnagyobb hazai olajipari cég csalogatta a benzinkutakra a tankolás mellett a háztartási használt sütőolajukat szelektíven elhelyezni kívánó állampolgárokat – de azóta jó néhány hasonló kezdeményezés indult már e honban. Hogy még mindig bőven van mit tenni a területen, azt a hatályos adatok igazolják: Magyarországon évente több mint 50 ezer tonna étolajat használnak fel sütési célra, s igaz, a visszagyűjtés az üzemi konyháknál, éttermeknél szinte teljes egészében megoldott, ám a háztartásokban felhasznált mennyiségnek csupán a 6-7 százalékát hasznosítjuk újra.
A háztartások egy része tudatos e kérdésben, ám a nemtörődömök tábora is népes. A szolgáltatók tapasztalata szerint a lakosság által használt olaj jelentős mennyisége jelenleg a lefolyóba, WC-be, vagy a háztartási hulladékba kerül. Ez több szempontból is igen káros, hiszen a csatornarendszer falára lerakódva dugulást okozhat, illetve jelentősen növeli a szennyvíztisztítók terhelését. Ráadásul az olaj a háztartási hulladékkal – elvileg, mint tűzveszélyes folyadék – nem keveredhet, különben nehezen lebomló anyagként jelenik meg a hulladéklerakókban. Ám ennél nagyobb veszélye is van: ha a sütőolaj gondatlanságból vagy szándékosan az élővizekbe jut, egyetlen cseppje akár ezer, egy literje pedig akár 1 millió liter élővizet is elszennyezhet. Lehet, hogy ezeket a tényeket kellene feltüntetni a lakossági hulladékgyűjtő edényeken?
A begyűjtésre a gazdasági érvek is beszédesek lehetnek: a begyűjtött használt sütőolaj idehaza szakosodott hasznosítókhoz kerül, ahol egy zárt rendszerben 100 százalékban feldolgozzák. A használt sütőolaj kb. 90 százaléka tisztított növényi olaj, amely elsősorban a biodízel-iparágban hasznosul újra, a gázolajgyártás alkotójaként használják fel. A használt sütőolaj kiváló biodízel-alapanyag, minden cseppje érték -az ülepítés és dekantálás után keletkező tisztított, használt olaj gyakorlatilag 100 százalékban újrahasznosítható. A maradék 10 százalék lényegében a szűrőkön fennakadt anyag, ezt biogáz üzemekbe szállítják tovább. A biogáz pedig elektromos és hőenergia formájában hasznosulhat, ezzel is segítve környezetünk védelmét és a körforgásos gazdálkodást.
A Cseppet sem programban például már több mint 800 települési önkormányzat döntött úgy, hogy a faluban/községben lakossági lerakóhelyet létesít, és ehhez a megfelelő szolgáltatótól gyűjtőedényt rendel. Rögtönzött közvélemény-kutatásunk szerint ezekről már tudnak az emberek, és használják is. A válaszadók mindössze 2 százaléka nyilatkozott úgy, hogy eddig nem is tudott a szervezett gyűjtőhelyek létezéséről a lakókörnyezetében.
Az általunk megkérdezett 2,7 ezer főből 638-an adtak releváns választ arra a kérdésre, mit kezdenek a háztartásban keletkezett étolajjal?
Aki tudnak szelektív gyűjtőhelyről, nagy arányban jellemzően az önkormányzat által rendelt szolgáltatói gyűjtőszigetet veszik igénybe. Bár hazánkban több élelmiszer jellegű vegyesüzlet és bevásárlóközpont is létesített saját begyűjtő programot, a válaszadók közül ezeket kevesebben használják egyelőre. A véleménnyel élők tíz százaléka viszont nem is használ olajat a háztartásában (sokan évek óta ezt a gyakorlatot követik), így bár jó kezdeményezésnek vélik a visszagyűjtést, nem élnek vele – még akkor sem, ha egyes bolthálózatok fizetnek is a visszavitt olajért a vásárlóknak. Elenyésző azok száma, akik élve a lehetőséggel, maguk kötnek szerződést valamelyik szolgáltatóval, s pl. saját udvarukon vállalják a közeli háztartások olajának begyűjtését, amit aztán a szerződéses partner meghatározott időszakonként elszállít. Ugyanígy alacsony azok aránya, akik saját maguk hasznosítják újra otthon a használt olajat, s például szappant készítenek belőle. Volt, aki negatív tapasztatot is megfogalmazott, szerinte vagy bekameráztatott, vagy őrzött területen kellene a gyűjtőedényeket elhelyezni, mert éjszaka ismeretlenek lopva megdézsmálják a lezárt edényeket is. Gyakoribb panasz, hogy sokan nem az edénybe teszik a visszavitt olajos flakont, csak leteszik mellé, a beltartalom pedig egy idő után szétszóródik és beszennyezi a környéket.
Megkerestük kérdéseinkkel a visszagyűjtésbe az utóbbi hónapokban sokat invesztáló Spar Magyarország Kereskedelmi Kft. illetékesét: cégük milyennek látja a rendszer létjogosultságát?
–Összességében a tapasztalataink nagyon pozitívak – mondta el Maczelka Márk, a vállalat kommunikációs vezetője.– Az egyes helyszíneken nagyon ritka a más típusú hulladék elhelyezése és a gyűjtő rongálása is. A legaktívabb terület a közép-magyarországi régió, ezen belül Érd, Tatabánya, Budapest, Dorog és Székesfehérvár. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a lakossági szektorból összegyűjtött használt sütőolaj és sütőzsiradék Magyarországon hasznosuljon újra, ezzel is erősítve a magyar gazdaságot és a körforgásos gazdálkodást. Partnercégünk előkezelés után a használt sütőolajat a Rossi Biofuel Zrt. komáromi biodízel üzeme számára adja át. Ebben az üzemben további feldolgozás után az üzemanyagokhoz kötelezően keverendő biokomponenst állítanak elő belőle, amely a töltőállomásokon át visszakerül a lakossághoz felhasználásra.
Kérdésünkre, mennyire használja a lakosság megfelelően a visszagyűjtő rendszert, a cég kommunkációs vezetője úgy reagált, e tekintetben is inkább pozitívak a tapasztalataik.
Sütőzsiradékot begyűjteni manapság szinte trendnek számít, az Aldi 2020-ban kötött szerződést a Biofilter Kft.-val, közlésük szerint idén tavaszig száz gyűjtőpontot létesítettek és 15 hónap alatt mindegy 100 tonna használt olajat gyűjtöttek be a lakosságtól.
Tavasszal újabb áruházlánc jelentette be, hogy egységeinél begyűjtő szigeteket létesít, tesztüzem módban egyelőre hat helyszínen. Ezekkel együtt pedig már jóval ezer felett járhat a hazai gyűjtőpontok listája. A visszagyűjtés volumene erőteljesen felfelé tart, becslések szerint akár 15%-kal több használt olajat sikerült visszagyűjteni az elmúlt 2-3 évben a korábbi esztendőkhöz képest.
(A cikk eredetileg a Zöld Ipar Magazin 2022 augusztusi számában jelent meg nyomtatásban.)