A következő ötven évben elveszíthetjük az Amazonas őserdőt – de miért akkora probléma ez? Egy friss kutatás megpróbálta megbecsülni, hogy minek kell történnie ahhoz, hogy az Amazonas esőerdejének ökoszisztémája összeomoljon, és elveszítsük az erdőt. Az eredmények nem túl bizalomgerjesztők: az eredmények szerint akár már a mi életünkben is búcsút mondhatunk az amazonasi rengetegnek.
Tavaly az egész világ figyelme az Amazonas felé fordult, amikor az illegális termőterület-szerzés miatt lángolni kezdett az esőerdő. Bár valószínűleg a média felfújta a tűz jelentőségét, az viszont biztos, hogy épp itt volt az ideje ráirányítani a figyelmet arra, hogy mi folyik „a Föld tüdejénél”, és hogy sürgősen tenni kellene az esőerdő védelmében valamit. Összesen 906 ezer hektár égett le egyébként a területen, ehhez még hozzájön az ausztrál bozóttűz károsanyag-kibocsátása, így együtt pedig, úgy tűnik, komoly terhet rónak a bolygóra, és így az erdőkre is.
A Bangor Egyetem Természettudományi Intézetének kutatása alapján kiderült, hogy az emberiségnek kevesebb ideje van megmenteni az esőerdőt, mint korábban hittük: akár ötven év múlva is eljuthatunk arra a szintre, hogy az ökoszisztémája teljesen összeomlik, és az erdőirtás már olyan mértékű lesz, hogy nem lehet többé visszahozni.
Sőt, akkora lesz a változás, hogy az Amazonas-medence egy kietlen, szavannás területté változik, ha eléri azt a fordulópontot, ami után már nincs megállás a lejtőn. A szakértők szerint ez a következő ötven évben meg is történhet. Ez nemcsak azért probléma, mert elveszítünk egy egész erdőséget, hanem azért is, mert a bokros-fás szavannának nagyon kevés széndioxid-elnyelő képessége van, az esőerdőéhez képest pedig valóban elenyésző. Ez pedig felgyorsíthatja a klímaváltozást, hiszen több káros anyag marad a levegőben.
Min múlik, hogy mely környezetek sérülékenyebbek? A szakértők szerint azokkal lehet a nagyobb baj, amelyek egyetlen élőlényre hagyatkoznak. Ilyenek az elefántok is, amelyek maguk képesek magokat hordani, és alakítani a környezetüket. Ha az elefánt eltűnik az élőhelyéről, akkor az egész összeomolhat. Biztonságosabbak azonban azok a területek, ahol több faj interakcióján múlik a fennmaradás, és az amazonasi esőerdő is ilyen. A legtöbbet tehát úgy tehetünk – a fakivágás visszaszorításán kívül – az esőerdőért, ha fenntartjuk a biodiverzitást, és a terület törékeny, de természetes egyensúlyát.
