Kovács Balázzsal (Autó Mandy Car Kft.) és Kovács-Sárándy Viktóriával (Back2Bag) a ZIP történetében többször is találkozhattak az olvasók, hiszen 2018-ban a férj családjának autóroncs-telepét mutattuk be, míg rá néhány évre a feleség innovatív légzsákból táska brandjéről számoltunk be a magazinban. Most, 2025 végén közösen kérdeztük a házaspárt, hogy alakult a hulladékfeldolgozó üzlet és milyen kihívásokkal kell megküzdeni a piacon megmaradásért a légzsákokból és autóülésekből készült egyedi táskák területén.
Viki és Balázs 2018-ban, már jó néhány év autóbontós tapasztalat birtokában alapította a Back2Bag márkát – a családi vállalkozásként működő autóbontóban összegyűlt, másként már nem hasznosítható anyagokat kezdték el újragondolni. Elsősorban a tönkrement légzsákok vásznaiból dolgoztak: a hihetetlenül erős, mégis könnyű vásznak és strapabíró, elegáns bőranyagok megannyi kreatív lehetőséget hordoznak magukban – ezeket kiaknázva számtalan táskatípust, sőt, ruházatot, bútort is készítettek eddig: van köztük laptoptáska, válltáska, tote bag vagy éppen kabát. Recikláló mozgalmuk kiérdemelte az Ozone Zöld-díjat, de a legfontosabb az egészben számukra az elv: a környezettudatos és fenntartható termékek készítése mellett fontosnak tartják egyedülálló piaci megoldások kidolgozását, mint a légzsákfestés vagy az olyan speciális terméktípusok, amelyek megváltozott képességű emberek hétköznapjait támogatják. Ilyen volt a Bessenyey Zoltán autóversenyző számára alkotott, kerekesszékes életmódra tervezett termékcsaládjuk. Együttműködésük egy profi divattervezővel Lang Szonjával azt eredményezte, hogy az elmúlt években mindig rátaláltak a trendekre és előremutató együttműködéseket köthettek.
-A fejlődésben nagyobb állomásnak tekintem, hogy egy idő után nem csak légzsákból dolgoztunk. A kecskeméti autógyár egyik beszállítójánál keletkezik nagy mennyiségben selejt üléshuzat, amiből már nem készültek el az ülések, partnerünk a Saubermacher-Magyarország kft. a lerakó helyett átadja cégünknek kezelésre, így a hulladék jelentős részét tudjuk hasznosítani és készítünk belőlük például táskákat, de dolgoztunk műbőrrel és ruhaipari maradékkal – ennek köszönhetően szépen tudott bővülni, színesedni a termékpaletta. Bár mi a kezdetektől nem hangsúlyoztuk, hogy a táskákon örökgarancia van, de lényegében erről van szó – reklamációnk az alapanyagra nem is volt nyolc év alatt, mindössze az első szériánál fordult elő három esetben zipzár- és csat probléma. Azért erre büszkék vagyunk!
-Ha már „elmúltnyolcév”: ezen idő alatt nagyon sok startup ment a levesbe, hagyott fel a tevékenységével. Nálatok mi segített a megmaradásban?
-Szerintem az anyagok időtállósága az egyik kulcs, mert ezek a táskák tényleg nagyon sokáig nyűhetőek és strapabíróak…Én úgy gondolom, ha már újrahasznosítunk, akkor ez jó érv a termékgyártásban.
-Mi azért nem mentünk a levesbe, mert nem csak ebből élünk – teszi hozzá Balázs. – Volt egy fellendülés a Covid utáni időszakban a hazai startup piacon, még befogadó oldal is került hozzá, de aztán szépen, lassan – köszönhetően a gazdasági helyzetnek is – a vásárlók nagy része eltűnt… Számunkra akkoriban jó fogódzó volt, hogy az autógyártóknál és az importőröknél is zajlott egy szemléletváltás, aminek köszönhetően már mi is, Így jött pl. a MBHU-Mercedes együttműködésünk 2023-2024-ben: ők eldöntötték, hogy a partnereiknek szánt ajándékot az addigi személytelen papírdoboz helyett a saját autóikból származó kistáskában adják át, ezzel is sugallva a hozzáállásukat az újrahasznosításhoz és a környezetvédelemhez. Tízezres nagyságrendben gyártottunk nekik táskát két éven át, de tavaly már érezhető volt a recesszió az autóiparban is, az idén már minden gyártó az eladásra és a túlélésre koncentrál a szegmensben. A BMW Hungary Kft. használt reklám molinóiból is gyártottunk bevásárlótáskákat, szatyrokat a márka számára. Nekünk nagyon sokat segít a korábbi autós kapcsolatrendszerünk. Ám sajnos a legtöbb hozzánk hasonló vállalkozás belefárad ebbe a folyamatba.
– Ti hogy látjátok, hol tart ma a szemléletformálás?
-Az újrahasznosítás valóban trendi dolog – mondja Viki -, de úgy érzem, nem feltétlenül tartunk még ott, ahol kellene. Néhány éve jobban dübörgött a témától a média, szerintem most kicsit le van csitulva.
-2018-ban a rákospalotai telephelyen találkoztunk, ott figyelhettük meg azt a speciális, saját fejlesztésű gépet, konténert, amelyben a légzsákok kisütése történt. E téren hogyan fejlődtetek?
-Azóta a feldolgozótelep elköltözött, most Csömörön vagyunk, nagyobb területen és több hulladékfajtával foglalkozunk – sorolja Balázs. –Csömörön jelenleg egy regisztrált autóbontót és mellette egy hulladékfeldolgozó telepet üzemeltetünk, közös irányítással. Jelenleg is műanyagot és pirotechnikát dolgozunk fel, szélvédő üveg hulladékot gyűjtünk, új anyagként pedig az elektromos autók lítium-ion amortizációs akkumulátoraival is foglalkozunk már a MOHU partnereként. Az első évben tíz tonnát, utána 32, majd 70 tonnát gyűjtöttünk be, 2025-ben pedig várhatóan 100 tonna felett lesz a begyűjtött mennyiségünk – egyértelműen növekszik tehát a tendencia. Ezen veszélyes hulladék kezelése, szállítása és feldolgozása is igazi kihívás, tekintettel a szigorú, de nem egységes szabályozásra. A feldolgozást illetően nagy nehézség a gyártók sokasága által alkalmazott többféle gyártási technológia, sokszor a versenyelőny megőrzése érdekénben a gyártó minimális információt közöl az adott cella fizikai, kémiai paraméteriről. A begyűjtött akkumulátorok nálunk fizikai és elektronikai átvizsgáláson esnek át, majd a tesztek után az adottságait tekintve a még további használatra alkalmas akkumulátorokat másodlagos energiatárolóként használjuk. A részünkre 2ndLIFE hasznosításra alkalmatlan modulokat mély merítjük, összetétel szerint csoportosítva továbbadjuk anyagában történő hasznosításra
Cél, hogy az általunk hasznosított a használt akku modulokat ne egyből végfeldolgozókhoz juttassuk el, hanem meghosszabbíthassuk az életútjukat, pl. azzal, hogy még legalább ugyanannyi, 8-10 évig ipari körülmények között és környezetben, mondjuk egy üzem megtermelt napenergiáját tárolhassuk általa. A bekerülési költsége egy ilyen rendszernek fele akkora, mint ha új akkumulátort telepítene e célra. Azt mondanám, ennek a valós piaci felhasználása csak most kezd majd felfutni, leginkább a KKV szektor tud versenyképessé válni az energiahatékonyág miatt– az energiaközösségek céljaiba például ez a megoldás tökéletesen beilleszthető, de idehaza érezhetően a vállalkozások tartanak még a nagyobb ilyen irányú beruházástól, sokan inkább kivárnak. Ám ahol már volt ilyen jellegű felhasználás, pl. nagy elektromos igényű feldolgozó üzemeknél, a már telepített 50 kW-os napelemes tetőpanel-rendszerhez tökéletesen illeszkedett egy ilyen másodlagos akkumulátor modul, az esti műszakot jól ellátta ez a megoldás energiával, így nem volt szükségük arra, hogy ipari áramot vásároljanak. Ez a koncepció például ötéves megtérülési rátával számol – én úgy kalkulálok, hogy aki komplex energiaellátó hálózatban gondolkodik, annak nagyon be fog válni.
-Egy-egy rövid mondat a jövőbeni tervekről?
Viki: – Részemről éppen most zajlik egy nagyobb gyártási folyamat és újabb tervezésekben is vagyok.
Balázs: -Mi a pirotechnika területén fejlesztünk saját innovációt, de én inkább az akkumulátoros területen látok elképesztő fejlődési irányt.
(Klipforgatás Azariah-val a csömöri telepen)
(A cikk eredetileg a Zöld Ipar Magazin 2025/6. decemberi lapszámában jelent meg nyomtatásban.)
