„Az Élőhelyvédelmi Szakosztály által hagyományteremtő jelleggel meghirdetett Év élőhelye programmal szeretnénk évről évre egy-egy élőhelytípust közelebb hozni az emberekhez, bemutatni szépségüket, jelentőségüket, élővilágukat, megvizsgálni az adott helyek állapotjavításának lehetőségeit és el is végezni ilyen beavatkozásokat. Az egy hónapig tartó szavazáson a szikes tó, a láprét és a fáslegelő „vetélkedését” utóbbi nyerte, így 2026-ban ez az érdekes másodlagos élőhely viselheti az Év élőhelye címet, foglalja össze a Magyar Természetvédelmi és Madártani Egyesület cikke.
A fáslegelő (így egybeírva) olyan őshonos fákkal tarkított gyepterület, ahol a fák egymástól távolabb helyezkednek el, ezáltal koronájuk terebélyes, alattuk pedig a jószág legelése nyomán nincs cserjeszint vagy sűrű újulat. A legeltetéses állattartás hiányában olyan szukcessziós folyamatok indulnak el, melyek már középtávon fenyegetik az idős faóriásokat. Ezek a fák évszázadok óta versenytársak nélkül növekedtek, ágrendszerük ehhez a térálláshoz alkalmazkodott. A hirtelen felnövő egyéb fák képesek „megfojtani” őket azáltal, hogy az oldalágak fotoszintetizáló felületét árnyékba borítják.
Hazánk területén nem egyforma sűrűségben találunk fáslegelőket. Híresen szépek díszítik az Alföld hajdan vízjárta tájait (Túristvándi, Eperjeske, Tiszabecs, Tiszaigar), a megmaradt dél-alföldi pusztákat (Bélmegyer), Tolnát (Bogyiszló), Baranyát (Csokonyavisonta). Viszonylag gyakoriak a középhegységeinkben, a Zempléntől egészen a Bakonyig. Egyes országrészekben (Szatmár-Bereg, Őrség, Balaton-felvidék) tájképalkotók.
Ökológiai szempontból is fontosak, fáik számos védett állatfajunk számára nyújtanak menedéket. Az odvasodó fákban az ilyen üregeket kedvelő emlősök (pl. denevérek, pelék) mellett a madarak is örömmel megtelepszenek. Tipikus fészkelő a saját fészekodú készítésére képtelen, táplálkozáskor nyílt gyepeket igénylő harkályunk, a nyaktekercs. Az sem véletlen, hogy a szintén odúlakó, magas pontra kiülve vadászgató szalakóta is szívesen felkeresi a fáslegelőket, 2025-ös komárom-esztergomi visszatelepülése is egy ilyen helyen történt Bokod határában.
Hazánkban jó néhány védett fáslegelő van, ám ennél az élőhelynél a „papír” és a védettséget jelző tábla másodlagos jelentőségű. Sokkal fontosabb, hogy fennmaradjon az őket létrehozó emberi hatás, azaz a legeltetés, a nem odavaló fásszárúak kiszedése. Ebből a szempontból a kép vegyes; vannak olyan gyönyörű fáslegelők, ahol bizony traktorral, kaszával, szárzúzóval lehet ideig-óráig fenntartani a kívánt állapotot. De ha van olyan hazai élőhely, ahol a helyzet biztató, akkor a miénk ilyen.
-2026 során ugyanannyira hangsúlyos célunk a még nem védett, de szép állapotú fáslegelők felkutatása és helyi védelmük szorgalmazása, illetve a védelem alatt álló területek bemutatása a helybelieknek. Vezetett túrákat szervezünk az ország több pontján annak érdekében, hogy a falu határától sajnálatosan elszakadt emberek újra felfedezzék, újra magukénak érezzék a településük természeti kincseit – teszi hozzá az MME.
