Egy Nobel-díjas fizikus, Richard Feynman „Biztosan viccel, Mr. Feynman!” című emlékirata keltette fel a görög Stamatina Vouyiouka szenvedélyét a kémia iránt – napjainkban pedig már a a fahulladék-kutatás révén teszi fenntarthatóvá a polimereket.
Néha egy jó könyv megváltoztathatja az életedet – ez minden bizonnyal igaz Stamatina Vouyioukára. Amikor pedig elérkezett a tanulmányok kiválasztásának ideje, vegyészmérnöki szakra jelentkezett az Athéni Nemzeti Műszaki Egyetemen (NTUA), annak sokoldalúsága – az energiától és a környezettől a gyógyszeripari anyagokig – és a társadalmi hatása miatt. Amikor döntenie kellett a szakirányáról, habozás nélkül a polimermérnöki tudományokat választotta. Ezt a pályát végig követte, s most is ezt a módszert alkalmazza, hiszen 2009 óta professzor az NTUA Vegyészmérnöki Karán.
„Az óráinkon gyakran viccelődünk, hogy a műanyag fantasztikus” – mondja Stamatina nevetve. „De őszintén szólva tényleg végtelenül lenyűgözőnek találom a polimereket. Nagyon nagy rugalmassággal rendelkeznek a szerkezet-tulajdonság viszonyokban. Ma már sokféle műanyag kapható, mert molekuláris szinten annyira rugalmasak, hogy egyszerűen hozzáigazíthatóak bármilyen alkalmazáshoz. Nagyon élvezem, és szerencsésnek érzem magam, hogy mind a kutatási rész, amely naprakészen tart, mind a fiatalokkal való interakció része ennek. A legnagyobb kihívás: motiválni a kevésbé érdeklődőket. De a jelenlegi gazdasági helyzet miatt a diákok egyébként is jobban elkötelezettek, „mert a környezet versenyképesebb”.
Stamatina minden diákját arra ösztönzi, hogy menjenek külföldre, akár rövid időre is. Ő maga Németországba ment, hogy a CIBA vegyipari vállalat (jelenleg a BASF része) K+F részlegén dolgozzon, mielőtt visszatérne Athénba posztdoktori képzésére. „Tetszett ott, de csak annyit tanultam meg németül, hogy étteremben rendelhessek, vagy útbaigazítást kérhessek” – emlékszik vissza mosolyogva.
A polimerek kutatása manapság a fenntarthatóság mélyreható feltárását is jelenti. Ez furcsán hangozhat, de ahogy Stamatina kifejti, három nagyon is érvényes oka van, miért is van szükségünk megújuló erőforrásokra a műanyagok előállításához. Először is, a műanyagszennyezés elleni küzdelem érdekében a fosszilis alapú anyagokat biológiailag lebomló anyagokkal kell helyettesíteni. Másodszor, a fosszilis alapú nyersanyagok piaca kimerül majd, ezért bölcs dolog már most alternatívákat találni. Harmadszor pedig, a hagyományos műanyagok gyártása és újrahasznosítása magas üvegházhatású gázkibocsátással jár, amelyet az új, fenntartható eljárások segíthetnek leküzdeni. A polimereket nem helyettesíthetjük egyszerűen, elengedhetetlenek a mindennapi életünkhöz – gondoljunk például a kábelekre.
Stamatina célja, hogy olyan bioalapú anyagokat találjon, amelyek molekuláris szinten kompatibilisek. Jelenleg az EU által finanszírozott Wood2Wood projektben vesz részt, amely a fahulladék értéknövelésére összpontosít, a gyűjtéstől az újrahasznosításon és a hasznosításon át. Stamatina munkája kettős: egyrészt megvizsgálja, hogy a fahulladékból származó vegyi anyagok, például adalékanyagok és töltőanyagok felhasználhatók-e a polimerekben. Másodsorban a fahulladékból származó lignint és cellulózt poli(tejsavval) (PLA), egy jól ismert bioműanyaggal kombinálja, hogy fenntartható biokompozitokat hozhasson létre.
Egy ilyen nagyszabású projekten dolgozni, amelyben tíz különböző országból 25 partner vesz részt, nem mindig könnyű, ismeri el Stamatina. Az együttműködés mellett a jelentős mértékű koordináció is kulcsfontosságú a sikerhez. De minden résztvevő rendkívül motivált. „Az is igazán gazdagító, hogy sokféle tudományterületről származó emberekkel dolgozhatunk együtt” – mondja Stamatina.
