Egy átfogó, kvalitatív és kvantitatív módszereket ötvöző kutatás készült a LIFE LOGOS 4 WATERS projekt keretein belül a WWF Magyarország megbízásából, amely azt vizsgálta, hogyan érzékelik a magyarok a klímaváltozást, mennyire tartják súlyos problémának, és milyen szerepet tulajdonítanak saját maguknak a megoldásban. Az eredmények alapján kirajzolódik egy összetett kép: a klímaváltozás jelentőségét a többség elismeri, mégsem válik a mindennapi döntések elsődleges mozgatórugójává.
A kutatás célja az volt, hogy feltérképezze a lakosság problémaészlelését és a klímaváltozáshoz való hozzáállását. Ennek érdekében a kutatást végző NRC Marketingkutató és Tanácsadó Kft. több módszert ötvözött: 10 online személyes interjút készítettek, valamint 4 fókuszcsoportos beszélgetést. Ezt követően egy nagymintás, 1500 fős online kérdőíves felmérés is készült az NRC NetPanel, Magyarország legnagyobb kutatási panelje segítségével. A minta reprezentatív volt nem, életkor, iskolai végzettség, valamint a lakóhely településtípusa és régiója szerint.
Bár globális szinten a klímaváltozás a legfontosabb problémák között szerepel a lakosság szemében, Magyarországon a mindennapi aggodalmak listáját egyértelműen a gazdasági és társadalmi kérdések vezetik, ezek háttérbe szorítják a klímavédelmi szempontokat.
A klímaváltozás így egyfajta „tudjuk, hogy létezik” típusú kockázatként jelenik meg: fontos, de nem sürgető. A probléma időben és térben távolinak tűnik, különösen, amikor globális jelenségek – például olvadó jégsapkák vagy erdőtüzek – jelennek meg a médiában.
Érdekes ellentmondás, hogy a lakosság háromnegyede már személyesen is tapasztalt a klímaváltozással összefüggő jelenségeket. A forróbb nyarak, az aszályos időszakok és a szélsőséges időjárás mindennapi élménnyé váltak. Különösen azok érzékelik ezt erősen, akik kerttel vagy mezőgazdasági tevékenységgel foglalkoznak.
Mindezek ellenére ezek a tapasztalatok gyakran nem egy egységes „klímaválság” narratívába illeszkednek, hanem különálló problémákként jelennek meg, például dráguló élelmiszerként vagy kellemetlen hőségként. A lassú, fokozatos változás kevésbé vált ki erős reakciót, mint a hirtelen krízisek.
A kutatás szerint a többség úgy véli, hogy a klímaváltozást elsősorban az emberi tevékenység okozza. Ennek ellenére erős a tehetetlenség érzése: sokan úgy gondolják, hogy az érdemi változás kulcsa a kormányok és nagyvállalatok kezében van.
Az egyéni felelősség megítélése megosztott. Bár valamivel többen érzik saját szerepüket a probléma kialakulásában, jelentős azok aránya is, akik nem tekintik magukat felelősnek. A cselekvési hajlandóság elsősorban egyszerű, könnyen beilleszthető tevékenységekben jelenik meg, mint a szelektív hulladékgyűjtés vagy az energiatakarékosság. Fontos azonban, hogy ezek mögött gyakran nem kizárólag környezeti motiváció áll: a gazdasági racionalitás – például a spórolás – legalább ilyen erős hajtóerő.
A lakosság közel fele érdeklődőnek vallja magát a klímaváltozás iránt, de aktívan csak kevesen keresik az ezzel kapcsolatos információkat. A legtöbben véletlenszerűen találkoznak a témával, például közösségi média felületeken vagy televízión keresztül. Ennek egyik oka az úgynevezett „információs fáradtság”: a mindennapi hírek – háború, gazdasági válság – már önmagukban is terhelők, így sokan tudatosan kerülik a további negatív tartalmakat. Ugyanakkor egyértelmű igény mutatkozik a közérthető, gyakorlati megoldásokat kínáló, nem sokkoló jellegű tartalmakra.
A válaszadók többsége pesszimistán tekint a jövőbe, mind a gazdasági helyzet, mind a környezeti állapotok tekintetében. Ugyanakkor a változást elsősorban nem egyéni szinten várják, hanem nagyobb és rendszerszintű szereplőktől. Széles körben elterjedt az a vélekedés, hogy szabályozás és intézményi beavatkozás nélkül nem érhető el érdemi előrelépés. Az egyéni cselekvést fontosnak tartják, de önmagában kevésnek érzik.
Összegzés
A kutatás egyik legfontosabb tanulsága, hogy a klímaváltozás nem tagadás vagy közöny miatt szorul háttérbe, hanem azért, mert a mindennapi megélhetési problémák közvetlenebb és sürgetőbb kihívást jelentenek. A klímaváltozás „jelen van” a gondolkodásban, de ritkán válik azonnali cselekvést kiváltó tényezővé. A jövőbeli szemléletformálás és szakpolitika szempontjából kulcskérdés, hogyan lehet a klímaváltozást közelebb hozni az emberek személyes valóságához, konkrét, érthető és cselekvésre ösztönző módon.
