A hazai akkumulátor-gyártás és annak környezeti vonatkozásai folyamatos témát jelentenek a sajtónak. A HVG fenntarthatósági podcastja egy órás adásban járta körül a témát - energiaigény, megtérülés, jövőkép szempontjából, Éltető Andrea közgazdász, a HUN-REN Világgazdasági Intézet tudományos főmunkatársa segítségével.
A magyar kormány globális célja, hogy hazánk a top 3 akkumulátor-termelő ország egyike legyen a közeljövőben. De milyen hatásokkal fog ez járni közép -és hosszútávon? Mikor jön el az idő, amikor e gyárak vízigénye ténylegesen a lakosság kárára teljesül? Megéri egyáltalán ennyit befektetni az iparágba, miközben éppen Európa-szerte csökkennek az elektromos autó eladások?
A dél-koreai cellagyártó gyárak már működnek idehaza (Göd, Komárom, Iváncsa), de az akkumulátorgyártó iparág minden fázisa jelen van már Magyarországon, természetesen a bányászat kivételével, mondta el Éltető Andrea. Az alapanyag-, alkatrész-, és cellagyártók mellett létrejöttek veszélyesanyag-raktárak és újrahasznosító üzem is. A még be nem indult és még tervben levő további egységekkel együtt összesen 41 üzemről lehet jelenleg (az írás november végén készült - a szerk.) tudni az akkumulátoripari láncban. A jellemzően ázsiai alapítású vállalatok mellett két európai szereplő is van a hazai piacon. Az ázsiai értékláncba magyar cégek, bármennyire is szeretnének, nem tudnak ténylegesen bekapcsolódni.
Ami a hazai ambíciókat illeti, a HIPA (a befektetési ügynökség) jelenleg 300 GWóra kapacitást tart számon célként a cellagyártásban (ez a hatalmas mennyiség világviszonylatban a negyedik helyre emelné Magyarországot), a már működő három gyár ebből most 87 GWóra kapacitást fed le. A magyar kormány nem titkolt célja a markáns export, az európai piac totális ellátása.
Bár 2019-ben, amikor az Unió számos intézkedést hozott a zöldebb közlekedés érdekében, még felívelőben volt az ágazat, 2023-2024. között azonban a magyar akkuipar mintegy 23 százalékos visszaesést kellett elkönyveljen. Ez azonban hazánk aktívabb bekapcsolódásakor, 2020-ban értelemszerűen még nem látszódott ilyen markánsan. A 2021-ben elkészült hazai akkumulátoripari stratégia még a felfutás időszakából kelteződik. Hozzájárult a siker látszatához a nyugat-európai környezet is: a támogatott németországi elektromos autó piac egyenletes vásárlóközönséggel számolhatott - ám az állami támogatások megszűnése után ott is bebizonyosodott: a fogyasztó sokkal kevésbé lelkes, amennyiben minden költséget neki kell állnia az e-autózásban. A keresletben tapasztalt visszaesés értelemszerűen magával hozta az akkumulátorpiac döcögését. A gazdasági ciklikusság törvényei szerint a hullámvölgyet felfelé ívelés követheti ismét - ám az egyelőre nem látszik, mikor. Németországban a cégeket igyekszik az állam ösztönözni és a magyar kormánynak is van versenyképességi paktumterve, amelyben világossá teszi a támogatások, mint ösztönző erő fontosságát.
Ebben az erősen keresletfüggő iparág hullámzása erős kitettséget jelent a magyar gazdaságnak és akkor a környezeti hatásokkal még nem is foglalkoztunk. A hazai akkumulátorgyárak vízfüggősége állandó téma. A technológiai folyamatban a vízigény jelentős része a hűtőtornyok kiszolgálását célozza. A hűtésre felhasznált víz 85 %-a elpárolog, a rengeteg vegyi anyag felhasználásából következő szennyvíziszapot pedig higítani kell, hogy a csatornába kerülhessen. Míg Ázsiában a hasonló üzemeket a tengerparton, vagy nagyobb folyók mellett építik fel (így tettek a Magyarországra települt dél-koreai gyárak is a Duna mellett), addig a Debrecenben beruházó kínai cégek a felszín alatti vízbázisokra alapozhatnak csak. Az ide települt gyárak valóban komoly terhelést jelentenek a hajdúsági megyeszékhely vízbázisának. Vízproblémák esetén az ígéretek szerint először a lakosság igényeit elégítenék ki, azonban az elmúlt évek aszályos időszaka után a debreceni vízbázisok már most is nagyfokú védelemre szorulnak.
Mint Éltető Andrea hozzáteszi, a Duna-menti akkumulátor gyárak működése sem problémamentes ebből a szempontból. A gödi Samsungnak ugyanis akkora a vízigénye, hogy új, korábban lezárt vízbázist kellett megnyitni a környéken. A komáromi gyárak működtetéséért a tatabányai, tatai vízbázisok jelentős bővítésére is szükség van.
A hazai akkumulátoripari stratégia írásakor nem készült környezethasználati vizsgálat (hiába írja elő azt az 1995-ös környezetvédelmi törvény és egy EU-s direktíva is).
-Ha akkor vízügyi, környezetvédelmi szakemberek bevonásával állítják össze ezt az anyagot, akkor sokkal átgondoltabb lehetett volna a tervezett üzemek létszáma.
Aggodalomra adhat okot, hogy az akkugyárak környezetében már találtak a vízben, a talajban szennyező anyagokat.
-Válasszuk ketté a dolgokat - sorolja Éltető Andrea. - Egyrészt a normál üzemmódban, szabályosan történő működés során is kibocsát egy ilyen gyár környezetkárosító anyagokat. Miután egy-egy üzemnél 300-400 körüli kibocsátó pontforrás is van, így a határértékek betartása mellett is igen sok vegyi anyag kerülhet a levegőbe és onnan a vízbe, talajba. Az Országos Környezeti Adatbázis 2022-es adatai szerint látható, hogy Göd és Komárom levegőjében sokkal több vegyi anyag jelent meg, mint a gyárak működése előtt volt. A közelmúltban kémikusok csoportja 87, lítium-ion akkumulátort gyártó üzem környezetéből vettek mintákat az USA-ban és sok helyen Európában is, csurgalékvízből, csapadékvízből, hóból, talajvízből - és mindegyikben találtak úgynevezett örökanyagokat, amelyek sosem bomlanak le. Ezek sajnos az üzemszerű akkumulátor gyártás során is kikerülnek a környezetbe és a vizekbe kerülve bizonyítottan szennyezték az ott élő szervezeteket. Amikor pedig valami szabálysértés történik, a vegyi anyagok még ennél is könnyebben a szennyvízbe, vagy a levegőbe jutnak, elég nagy mennyiségben. A gödi üzem egyébként úgy kapott környezethasználati engedélyt, hogy nem volt megoldva, hova tesz 4100 köbméter szennyvizet…
Ami az energiaigényt illeti, itt is sok megoldani való feladat van. A páraelszívás, a cellák hevítése mind megdobja hazánk áramfogyasztását. Számítások szerint az összes hazai üzem megépülésével, hosszabb távon mintegy 9-10 TerraWattóra igénye lesz az iparágnak, amely 20 százalékkal magasabb a teljes hazai fogyasztásnak. Az akkumulátorgyártó üzemeket leállás nélkül folyamatosan működtetni kell, így az energiaigény kielégítése is több évtizedes feladat lesz. Bár némelyik üzemnél tervben van megújuló energiaforrások kiépítése és felhasználása, ezek a kapacitások csak kisebb, max. 20 %-os arányt jelenthetnek.
A kormány ezen kívül három kombinált ciklusú gázüzemű erőművet is tervez építeni. Ezek az akkumulátorgyárak energiaigényét is fedezhetik - de még így sem lesz egyszerű megteremteni a gyárak energiaszükségletét.
Hogyan ellensúlyozhatja az iparág működését és az abból eredő környezeti terhelést a legyártott elektromos autók környezetkímélő működése? Ez nehezen megfogható téma, hivatalos mérések nem is nagyon vannak e tekintetben - az általánosan elfogadott szakmai álláspont szerint az e-autó használata nagy mértékben nem kompenzál az elszenvedett károkért.
(Az írás eredetileg a Zöld Ipar Magazin 2024.decemberi számában jelent meg nyomtatásban.)
További hírek a kategóriából
