Igen, a rózsa piros, de vajon fenntartható? És mit jelent pontosan, ha egy Valentin-napra szánt virágot etikus módon termesztettek? Egyáltalán: miért fontos mindez?
Egy angol virágdizájner, Juliet Glaves figyelmezteti arra a briteket, fordítsanak némi figyelmet Valentin-napon arra is, hogy a nagyüzemi virágtermesztés kizárólag a piac érdekeit szolgálja, miközben igen kevéssé veszi figyelembe a bolygó és közvetve az emberek igényeit.
Az Egyesült Királyságban a szerelmesek napja előtt milliószámra árasztják el a piacokat és a virágboltokat a vörösben pompázó rózsák - ezek azonban szinte kivétel nélkül külhoni tömegtermesztésből származnak, elsősorban Kenya, Kolumbia, vagy Vietnam termelőitől kerülnek az angliai boltokba, majd a szerelmes vásárlókhoz. A több ezer kilométeres szállításokkal a virágok nem csak hatalmas ökológiai lábnyomot hagynak és lesznek részesei a károsanyag-kibocsátásnak, de ha mesélni tudnának, a fejlődő, termelő országokban gyakori munkaerő-kizsákmányolásról, extrém munkaidőről és munkakörülményekről és szégyenletesen alacsony bérekről is beszélhetnének. Arról nem is beszélve, milyen egészségkárosító hatású, hogy a szirmokat a munkásoknak vegyszerekkel és tartósítószerekkel kell kezelniük azért, hogy a virágok biztosan túléljék a tengerentúli utazást a célországig.
(Fotó: Nikkei Asian Rewiew)
De akkor mi lehetne a valóban fenntartható megoldás a romantikusok számára? A virágszakember javaslata szerint úgy kellene eljárnunk, ahogy a zöldségek és gyümölcsök tekintetében már megszoktuk: szezonális virágot kellene választanunk. Rózsa februárban nem nő az európai éghajlat alatt, sőt, semmi más sem - náhány bogyós bokrot kivéve egytelen virágnak sem ez a kiteljesedési időszaka, az európai, így a brit kertek is csak ezután ébrednek majd a téli álomból.
Mégis van remény, állítja a szakértő. Mára ugyanis a brit vágottvirág-ipar is magára talált, az ország hagyományos déli és keleti termelővidékein ma már olyan terméket képesek előállítani a farmerek, amely valóban szezonálisnak mondható és elérhető a piacokon. Maga Juliet Glaves és férje is feladta korábbi szakmai életét, hogy részesei legyenek egy működtethető és fenntartható piacnak az országban, így elég szakmai tudás és befektetett munka van már a háttérben, hogy az angol fogyasztókat el tudják látni az évnek ebben a szakában is a célra tenyésztett növényekkel, a megfelelő színben és formában.
(Fotó: Juliet Glaves)
Glavesék például üvegházakban, vagy egyenesen üvegbúrák alatt termesztik különleges fréziáikat, iriszeiket, jácintjaikat, nárciszaikat, de szerte az országban még jó néhány olyan etikus termelő dolgozik, akiknek hála már elérhető az a mennyiség, amely az évnek erre az egy szerelmes napjára a megnövekedett igényeket is ki tudja elégíteni.
További hírek a kategóriából
