A világ egyik legforgalmasabb tengeri szállítási útvonalán zajló fegyveres konfliktus közvetlen ökológiai katasztrófát idézett elő a Perzsa-öbölben: a rakétatalálatot kapott, kigyulladt és elsüllyedt tartályhajókból származó kőolaj közvetlenül terjed a védett korallzátonyok és mangroveerdők felé. A műholdfelvételek is azt mutatják: a Hormuzi-szorosban az elmúlt időszakban több mint száz különálló olajszennyezés alakult ki, miután a háború elején még mintegy 85 veszteglő óriástankerből több megsérült vagy zátonyra futott – köztük júniusban egy mintegy 800 ezer hordó olajat szállító orosz hajó, Omán partjainál. A Greenpeace friss jelentése rámutat: az elterjedt GPS-manipulációk és hamis pozíciójelentések miatt a valós környezeti terhelés valószínűleg még a dokumentáltnál is súlyosabb.
Bár a kezdetben azonosított, mintegy 240 négyzetkilométeres – Manhattan területének négyszeresét kitevő – öt hatalmas olajfolt az időjárás hatására mintegy 80 négyzetkilométerre oszlott szét, ez korántsem jelent megkönnyebbülést a tengeri élővilág számára. Nina Noelle, a Greenpeace környezeti katasztrófaelhárítási szakértője a DW-nek kiemelte, hogy a felszínről eltűnő kőolaj gyakran a tengerfenék üledékébe süllyed, ahol évtizedeken át mérgezi az élőhelyeket. Különösen aggasztó, hogy a szennyeződés elérte az ománi Musandam Nemzeti Park gazdag korallzátonyait és madárfészkelő helyeit, valamint az iráni Minab-folyó deltájának védett mangrove-ökoszisztémáját, ahol a fák légzőgyökereit bevonó olajfilm megfojtja a növényzetet, a fák pusztulásához vezetve.
A biodiverzitás összeomlásán és a tengeri halállomány elhullásán túl az olajömlések közvetlen közegészségügyi és ivóvízellátási válsággal fenyegetik az Öböl-menti államokat. A part menti országok túlnyomó többsége a sótalanított tengervízre támaszkodik a mindennapi vízellátásban: Kuvaitban a vezetékes ivóvíz 90%-a, Ománban 86%-a, Szaúd-Arábiában pedig mintegy 70%-a származik közvetlenül a tengerből, így a part menti üzemek működése kritikus veszélybe került. A holland Pax békemozgalom környezeti kutatója, Wim Zwijnenburg figyelmeztetett: a katonai műveletek, az elhelyezett tengeri aknák és a part menti információs zárlat miatt a kármentesítő hajók és szakemberek szinte képtelenek megközelíteni a helyszíneket, ami kizárja a gyors beavatkozást.
Az eset élesen megvilágítja a fosszilis energiahordozók logisztikájának sérülékenységét és a háborús hulladékok – jelen esetben az elsüllyedt, veszélyes anyagokkal teli tartályhajók – okozta helyrehozhatatlan természeti pusztítást. A környezetvédelmi szervezetek hangsúlyozzák: mindaddig, amíg az energiastruktúrák és a globális szállítási folyosók az olajra és gázra épülnek, a katonai vagy baleseti eredetű katasztrófák folyamatosan és közvetlenül veszélyeztetik a Föld legérzékenyebb tengeri és emberi élettereit.
