Súlyosbodó iparági riadót fújtak az ausztrál hulladékhasznosítók, miután az Albanese-kormány által még januárban bejelentett, 25 millió dolláros napelem-újrahasznosítási kísérleti program hónapok óta egy helyben toporog, miközben a leselejtezett panelek tömegei továbbra is a hulladéklerakókban végzik, írja a TheGuardian. A program célja a helyi feldolgozóipar felépítése, valamint az olyan kritikus és értékes nyersanyagok visszanyerése lett volna, mint a réz és az alumínium. A kísérleti projekt lebonyolítójának kiválasztását azonban még májusban váratlanul felfüggesztették egy nyilvánosságra nem hozott panasz miatt, így az év közepére tervezett indulás teljesen meghiúsult.
Négy hónappal a folyamat befagyasztása után nyolc vezető napelem-újrahasznosító vállalat közös levélben fordult több miniszterhez a felfüggesztés azonnali feloldását követelve. A hulladékgazdálkodási szektort ráadásul különösen érzékenyen érinti a mostani bizonytalanság, miután a canberrai kormány nemrégiben félretette a kötelező nemzeti csomagolási szabványok terveit is. Az iparági szereplők figyelmeztetnek: az elhúzódó késlekedés a csőd szélére sodorja a még kialakulóban lévő, törékeny hazai újrahasznosító vállalatokat, miközben megbénítja az ország azon képességét, hogy nagy tisztaságú, stratégiai fontosságú másodnyersanyagokat nyerjen vissza.
A szakemberek szerint a késlekedés minden egyes hónapja közvetlenül növeli a lerakókba kerülő e-hulladék volumenét, aláásva a lakosság megújuló energetikai infrastruktúrába vetett bizalmát. James Petesic, a Sydney-ben és Melbourne-ben is telephelyet üzemeltető PV Industries társalapítója rámutatott, hogy a szövetségi Klímaváltozási, Energiaügyi, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium májusi döntése óta semmilyen érdemi tájékoztatást nem kaptak a kísérleti program sorsáról, az Ausztrál Újrahasznosítási Tanács (ACOR) pedig továbbra sem ismeri a leállítást kiváltó beadvány pontos természetét.
A napenergia-boom árnyoldalaként jelentkező hulladékhullám kezelése kritikus ponthoz érkezett a kontinensnyi országban. Megfelelő állami támogatási és begyűjtési szabályozási keretek hiányában a speciális technológiákba beruházó helyi cégek ellehetetlenülnek, a napelemekben található veszélyes komponensek környezeti kockázatot jelentenek a lerakókban, a gazdaság pedig értékes fémektől esik el. Az ausztrál példa élesen világít rá a zöld átállás egyik legnagyobb paradoxonára: ha a megújuló kapacitások kiépítése nem párosul időben a kiszolgált berendezések zárt láncú hulladékgazdálkodásának megteremtésével, a tiszta technológiák gyorsan a lineáris gazdaság újabb környezeti tehertételévé válhatnak.
