Környezetvédelmi civil szervezet vezetőjeként nem kell egyetlen párthoz sem kötődnöm ahhoz, hogy kimondjam: az elmúlt 16 év nem kedvezett sem a környezetvédelemnek, sem a civil szektornak.

Amikor 2010-ben környezettant kezdtem tanulni, még azt ígérték, hogy szakemberként rengeteg lehetőség vár ránk. Ehhez képest mára eltűnt az önálló minisztérium, megszűntek a felügyelőségek, és a környezet- és természetvédelem gyakorlatilag kiszorult a döntéshozatalból.

A „fenntarthatóság” kiüresedett politikai hívószó lett, egy jól csengő szlogen, valódi tartalom nélkül, egy zöld kirakat, ami mögött nincs érdemi cselekvés.

Míg kormányzati szinten a környezet- és természetvédelem nem kapott képviseletet, addig az ezzel foglalkozó civil szervezetek munkáját sem segítették, sőt, sok esetben ellehetetlenítették. Őszintén mondhatom, hogy ha bármi is megmaradt ma Magyarországon, ami a helyi természeti értékek védelmét, a környezeti nevelést vagy bármilyen környezetvédelmi ügyet érint, az elkötelezett magánemberek, kitartó civil szervezetek, közösségek és néhány hiteles vállalat munkájának köszönhető.

Magyarország 2026: Nulláról indulva

Őszintén örömteli, hogy újra lesz önálló Élő Környezetért Minisztérium (érdekes elnevezés, az élettelen környezeti elemekkel nem foglalkozik?), de ez önmagában nem elég – matematikai kifejezéssel élve: szükséges, de nem elégséges feltétel.

Az elmúlt 16 évben egy egész generáció nőtt fel úgy, hogy közben természetessé vált: a környezeti szempontok mindig a sor végére kerülnek, ha egyáltalán elvárásként megfogalmazódnak. Természetessé vált, hogy a zöld kérdést meg sem próbáljuk más szempontokkal együtt értelmezni, hogy nem kell kényes kérdéseket feltenni, érdemi vitákat folytatni, ahogyan nincs szükség a kompromisszumos megoldások keresésére sem.

Éppen ezért nem lennék meglepve, ha megint azt a hozzáállást látnánk, hogy „vannak fontosabb, égetőbb témák, amikkel most foglalkozni kell, és majd idővel eljutunk a környezetvédelemhez is”. Pedig nem lehet…
…egészségügyről beszélni egészséges környezet nélkül.
…oktatásról beszélni környezeti nevelés nélkül.
…gyermekvédelemről beszélni a jövő generációinak figyelembevétele nélkül.
…társadalmi egyenlőtlenségekről beszélni környezeti igazságosság nélkül.

Ideje lenne feltenni magunknak a kérdést: biztos, hogy a gazdasági növekedés mértéke egy ország teljesítményének, az emberek életszínvonalának és jól(l)étének valódi mércéje?

A civilek szerepe nem opcionális

Itt az ideje annak is, hogy végre kimondjuk: nincs működő társadalom a civil szervezetek bevonása és támogatása nélkül. Mert nálunk a tudás és az akarat adott. A civil hálózatok évtizedek óta működnek, a szakértelem rendelkezésre áll. A kérdés csak az, hogy a döntéshozók élnek-e ezzel a lehetőséggel.

Remélem, az önálló minisztérium megszületése ebben a tekintetben is rendszer- és szemléletváltó lesz, és innen is sok sikert kívánok Gajdos Lászlónak!

A munka most kezdődik igazán

Az idei választás egy fontos dolgot már megmutatott: lebontható a tehetetlenség illúziója. Bebizonyosodott, hogy nem igaz az az állítás, hogy mindegy, mit teszünk, úgysem lesz változás. A változás mindig lehetséges, csak dolgoznunk kell érte. Ezt a munkát nem spórolhatjuk meg magunknak, ahogy a felelősséget sem adhatjuk ki a kezünkből. Nem várhatjuk, hogy majd mások megoldják helyettünk. Ahogyan most sem dőlhetünk hátra csak azért, mert lett egy környezetvédelmi minisztériumunk. A munka ugyanis csak most kezdődik igazán.

A környezeti problémák továbbra is adottak, és vannak olyan megoldások, amelyeket egyéni szinten is meg tudunk és meg is kell valósítanunk. Vannak ügyek, amelyeket helyi, közösségi szinten lehet igazán jól kezelni. És vannak olyan országos szintű kérdések is, amelyekhez közvetetten tudunk hozzájárulni.

A Humusz Szövetségnél a továbbiakban is szeretnénk mindhárom szinten képviselni a környezetvédelem ügyét, remélhetőleg a jövőben még nagyobb hatékonysággal.

Addig is kövessetek bennünket, csatlakozzatok programjainkhoz, és támogassátok hulladékcsökkentő munkánkat.