A Grönland jeges felszíne alatt megbúvó kincsek több mint egy évszázada keltik fel a világ figyelmét. Bár Donald Trump most a legújabb szereplő, aki szemet vetett erre a gazdagságra, a hozzáférés továbbra is komoly kihívást jelent, írja a BBC-re hivatkozva a hazai NrgReport.

A Föld legnagyobb szigetének vonzereje vitathatatlan. Az évezredek során Grönland számos látogatót vonzott: Vörös Erik, aki több mint ezer éve megalapította az első európai települést, a második világháború szövetséges erői, és napjainkban ismét a globális politikai figyelem középpontjába került – írja a BBC.

Grönland iránti érdeklődés újra felerősödött, miután az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump nyíltan jelezte területszerzési szándékát a Dániához tartozó, de autonóm státuszú térség iránt. Az annektálással kapcsolatos kijelentések feszültséget keltettek az Egyesült Államok és európai szövetségesei között. A dán miniszterelnök arra is figyelmeztetett, hogy egy erőszakos lépés a NATO végét jelenthetné. A tét rendkívül nagy. De miért olyan vonzó ez a kietlen, fagyos sarkvidék az USA számára?

Az elmúlt több mint száz év részletes térképezési és kutatási együttműködései kimutatták, hogy Grönland jelentős ásványkincsekkel rendelkezik. Ezek közé tartoznak a ritkaföldfémek és más kritikus nyersanyagok, amelyek kulcsfontosságúak a zöldenergia-technológiák számára, valamint feltételezett kőolaj- és földgázkészletek is.

Mindezek ellenére a lelkesedés ellenére a nyersanyagok felkutatása, kitermelése és szállítása rendkívül összetett, nemzetközi és akár több évtizedet igénylő folyamat.

A térképeken Grönland gyakran Afrika méretével vetekszik, ám ez a Mercator-féle térképvetítés torzítása. Valójában Grönland területe körülbelül 2 millió négyzetkilométer, nagyjából a Kongói Demokratikus Köztársaság méretével azonos.

Grönland felszínének mintegy 80 százalékát a jégtakaró borítja, amely lassan áramlik a tenger felé. A jégmentes területeken hegyek, fjordok és kisebb települések találhatók. A tudósok szerint ez a föld jelentős olaj- és földgázkészletekkel is rendelkezhet. Az 1970-es évek óta több vállalat próbált tengeri lelőhelyeket feltárni, de eddig nem jártak sikerrel. Ugyanakkor a kontinentális talapzat földtani szerkezete hasonlóságot mutat más sarkvidéki fosszilis lelőhelyekkel.

Thomas Find Kokfelt, a Dán és Grönlandi Földtani Szolgálat vezető kutatója szerint az ásványkutatás már 120–130 évvel ezelőtt is kiemelt téma volt. 1850-ben például kriolitot fedeztek fel Délnyugat-Grönlandon, amely fontos szerepet játszott az alumíniumgyártásban, különösen a második világháború idején.

A kritikus ásványok a globális gazdaság működésének alapját jelentik, és kulcsszerepet játszanak az energiaátmenetben. A becslések szerint 2040-ig akár négyszeresére is nőhet irántuk a kereslet. Bár jelenleg sok ilyen ásványt Kínában és Afrikában bányásznak, geopolitikai és gazdasági okokból új lelőhelyek iránt is nő az érdeklődés.

Ugyanakkor az ásványkutatás rendkívül kockázatos: száz feltárásból átlagosan csak egy válik valódi bányává, és még siker esetén is tíz évbe telhet a termelés elindítása. Grönland esetében külön kihívást jelent az infrastruktúra hiánya, mivel az ország belsejében nincsenek utak vagy vasutak.

A ritkaföldfémek feldolgozása szintén problémás, mivel gyakran radioaktív elemekkel együtt fordulnak elő. Grönland 2021-ben törvényt hozott az urántartalom korlátozásáról, ami több bányaprojektet befagyasztott. A föld közösségi tulajdonban van, így a zárt bányaterületek idegenek a helyi kultúrától. A lakosság nem zárkózik el a bányászattól, de aktív részvételt, beleszólást és tulajdonosi szerepet szeretne.

A kérdés tehát továbbra is nyitott: vajon Grönland lesz-e a következő „nyersanyag-vadnyugat”? A válasz végső soron a grönlandiaké, de a nemzetközi érdeklődés aligha csökken a közeljövőben.