Bardóczi Sándorral, Budapest új főtájépítészével a fák minőségéről, kiemelt kormányzati projektekről, és a feladatairól beszélgettünk ebben a járvány sújtotta időben.
– Nehéz úgy interjút készíteni most, hogy ne kerüljön szóba a koronavírus. Milyen hatással van a közterekre, zöldfelületekre, hogy jóval kevesebben vannak az utcákon?
– A levegőszennyezés mértéke biztosan javulni fog. Sokan távmunkából dolgoznak, ami egy jó minta, hiszen most láthatjuk, hogy másképpen is lehet viszonyulni a közlekedéshez.
– Mi lesz akkor, ha ez az állapot hosszú ideig fennmarad?
– Az utak menti légszennyezettség feltételezhetően jelentősen lecsökkenne. Érdekes lesz elemezni a budapesti automata mérőhálózat adatsorait.
– Jóval kevesebb a szemét is az utcákon. Felfrissülést okoz ez a helyzet a parkjainknak?
– Az embereknek van egy természetes igényük arra, hogy kimenjenek a szabadba, ezért szerintem a parkok látogatottsága nem fog jelentősen csökkenni a veszélyhelyzet kihirdetése ellenére sem.
– A fővárosi zöldberuházások lebonyolítását késlelteti a koronavírus-járvány?
– Eltolja a folyamatokat. Nekem az lenne a feladatom, hogy létrehozzak egy zöld infrastruktúrával foglalkozó tájépítészeti osztályt, ami projekteket valósít meg. Ha nem tudok külsős személyeket fogadni, ha nem tudom felépíteni új munkatársakkal a nem létező osztályt, akkor minden projekt tolódik. Várhatóan nem lesznek bizottsági ülések, közgyűlések sem, és így nem tudunk elkezdeni dolgozni.
– Mi lesz akkor, ha a válsághelyzet hosszú hónapokig elhúzódik?
– Amikor elfogadtam a felkérést, arra számítottam, hogy az üzemszerű működés májusban kezdődhet el, de valószínűleg ez beláthatatlan ideig nem fog megtörténni.
– Ez nagyjából két hónapja történt meg. Eddig milyen előrelépések történtek az ön által kezelt területeken?
– A zöldfelületek megőrzésében már eredményeket értünk el, ami most elsősorban az utak menti fasorok megvédését jelenti a különféle út- és közműfejlesztési beruházásoktól. Eddig, ha valahol parkolót, forgalmi sávot, vagy bármilyen más közmű-infrastruktúrát akartak kialakítani, akkor az nem volt érdemi szempont, hogy a tervezett helyen legyen vagy megmaradjon a létező fasor. Én behívom a tervezőket, tárgyalok velük, hogy minél több fát meg tudjuk őrizni. Például a XVII. kerület Zrínyi utcában folyamatban van egy beruházás, aminek keretében 200 fát vágtak volna ki, viszont miután egyeztettünk a kivitelezőkkel, kiderült, hogy 112 fa közülük megmenthető, ha a vízelvezetést máshogy oldják meg. A Budapesti Dísz- és Közvilágítás Kft. vezetőjével is találkoztam: arról beszélgettünk, hogy a karácsonyi díszkivilágítás milyen mértékben okozhat sérüléseket a fákon, hiszen a rájuk tekert fényfüzérek installálása során óhatatlanul is megsérülhet a kéreg. Arra kértem, hogy miután egy új közbeszerzés előtt állnak, olyan díszvilágításban gondolkodjanak, amik nem veszik ilyen mértékben igénybe a fákat.
– Nemrégiben arról számolt be a Facebookon, hogy elfogytak a faültetésre regisztrált helyek, és ha több fát akarunk, akkor betont kell feltörni vagy a parkolási rendet kell megváltoztatni.
– Mind a kettő nagyon nehezen kivitelezhető, mert a költségek exponenciálisan növekednek: sok esetben lehetetlen küldetés ezeket a beavatkozásokat megvalósítani anélkül, hogy közmű kiváltásában ne gondolkodnánk. Azt is vizsgáljuk, hogy a belvárosban a fővárosi vagy kerületi önkormányzati tulajdonban lévő foghíjas telkekből hogyan lehetne új zöldfelületet kialakítani. Olyan nyugat-európai megoldásokat tanulmányozunk, amik lehetővé teszik, hogy közműhelyek közelében fásítás valósuljon meg. Nagyon sok olyan lehetőség van, amivel előrelépést lehetne realizálni, de ezek többsége akár az 1 millió forintos költséget is elérhetik faegyedenként. A fa a városban közmű, zöld közmű, ezért a mennyiségi telepítés helyett a minőségi fahely kialakításnak kell előtérbe kerülnie.
– Egy kerekasztal-beszélgetés során azt mondta, hogy egy fa telepítése akár kétmillió forintba is kerülhet.
– Nagyon extrém esetekben igen, ilyen például a Podmaniczky utca, ahol speciális szerkezet van a fák alatt: 6 négyzetméteres körzetben egy műanyag rács tartja a burkolatot, ami nem engedi, hogy alattuk a föld összetömörödjön. A belváros egyébként a növények számára egy nagyon extrém környezetet jelent. Ha azt szeretnénk, hogy a fáknak jó legyen, akkor számos új műszaki módszert kellene a gyökérszinten lebonyolítani az ültetés előtt. Ettől függetlenül csak elhatározás kérdése, hogy mennyi fa telepítésére van lehetőség. Ha azt mondjuk, hogy egy csatorna cseréje vagy felújítása ennyibe és ennyibe kerül, akkor azon senki nem akad fenn. Pedig, ha nem a legdrágább gránitburkolatot veszi meg az éppen eljáró önkormányzat vagy cég, hanem egy hasonlóan jó minőségű, de olcsóbb anyagból készült burkolatot, akkor rengeteget lehetne spórolni, a pénzt pedig fák ültetésére tudnánk fordítani.
– Budapest fái milyen minőségűek?
– Minél kisebb, fiatalabb egy fa, annál jobban képes alkalmazkodni a területhez. Egy város extrém környezet, félsivatag a növények számára, ezért amelyik fiatal korban kerül ebbe a környezetbe, az jobban képes alkalmazkodni. A fiatal növények telepítésének szakmai igénye azonban nem találkozik a felhasználóival, amely azonnal negyven-ötven éves fákat szeretne kiültetve látni az utcán, ami irreális felvetés. Az előző városvezetés Tízezer új fát Budapestre! nevű programja például teljesen váratlanul érte a hazai faiskolákat, mert a fővárosban a hetvenes évek óta nem volt ekkora faültetési dömping. Kénytelenek voltak az ültetésben részt vevő szakcégek külföldről fákat behozni, más klímaviszonyok közül, ami olyan, mintha a legjobb iskolákba járatott gyerekünket egyszer csak elküldenénk Guantanamóba.
– Hivatalosan 2,25 négyzetméternyi területre van szüksége egy fának. Azt a vak is látja, hogy ez számos esetben nem érvényesül.
– Az erre vonatkozó jogszabály 2008-ban keletkezett, nyilván a korábban ültetett fák ehhez nem tudtak igazodni, de sajnos az új fák esetében is nagyon lazán értelmezik ezt a szabályt: sokszor a kialakított szegély beton alapjai benyúlnak a fáig, amit aztán eltakarnak földdel. A belvárosban a világháborús törmelék a jellemző altalaj, 2-3 méter vastagságban. Ezen a területen talajcserének kellene megtörténnie, mert a rossz termőhely gyakorlatilag lehibernálja a fákat: olyan, mintha kaspóba ültetnénk azokat, ugyanis egy fának akkor a koronája, mint amekkora a gyökérzete. Érdekesség, hogy egyes esetekben a csatornákból szivárgó víz pozitív hatással van rájuk, sőt tulajdonképpen az tartja életben azokat.
– Nem sokkal a fővároshoz kerülése után azt mondta, hogy megerősítik a természetőri szolgálatot.
– Ez a szolgálat sokáig házon belül működött, a jegyzőnek a kiterjesztett jobbkezeként. Helyszíni bírságot szabhattak ki, hatóságilag intézkedhettek az őrök, és mindenki a csodájára járt a szolgálatnak, mert egyedül Budapestnek volt ilyen természetőri szolgálata a hazai önkormányzatok közül. Ez a szolgálat számos esetben a Duna–Ipoly Nemzeti Park munkáját is segítette, mert ők sokkal rosszabbul állnak emberállomány tekintetében. Viszont Tarlós István korábbi főpolgármester idejében átkerültek a rendészeti igazgatósághoz, amivel elvesztettek egy rakás jogosítványt. Mi azt szeretnénk, hogy újra tényleg a természet őrzésével, és ne a közterületi bírságolással foglalkozzanak.
– Térjünk át konkrét projektekre: nemrégiben jött ki egy kormányrendelet, ami alapján a Liget Projekt során kivágott fák pótlásáról 2022 decemberéig kell gondoskodni. Ezek szerint több mint két évig nem zöldítenek a Városligetben?
– Lényegében igen, de ezt a kormányrendeletet a kényszer szülte, hiszen látható volt, hogy nem valósul meg a projekt 2019 decemberéig. Mindenesetre az egy jelzés, hogy Baán László miniszteri biztos szerint a főváros zöldstopot rendelt el, ami egyrészt nem igaz, másfelől pedig ebből a rendeletből látszik, hogy maguktól nem terveznek fásítani. A Liget Projekt elsősorban több betont akar a Városligetbe, nem több zöldet. A beruházás végén pedig pótolják a fák egy részét, ami nem biztos, hogy teljeskörűen meg tud a területen történni, ugyanis ezt nem darabszámra, hanem elveszett törzskörméret-arányosan kell megvalósítani.
– Mit tud tenni ebben a helyzetben a főváros?
– Budapestnek és a Városliget Zrt.-nek nagyon nem egyezik meg az álláspontja, viszont, ha a tárgyalások során sikerül kompromisszumra jutni, akkor azzal haladást érünk el. Márpedig amennyiben 3 múzeum kikerül a projektből, akkor több zöldterület maradna, 5 százalék alatt lehetne tartani a beépítést, és majdnem 70 százalék körüli zöldfelületi arányt lehetne biztosítani. A járványügyi helyzet egészen bizonyosan gazdasági megtorpanást, sőt válságot fog generálni. Ha számba vesszük, hogy mik azok a feleslegesen drága, a meglévő zöldfelületekre pedig kártékony beruházások, amiket el lehetne hagyni, akkor a Liget Projekt tervezett épületei bizonyosan ott vannak a top 5-ben.
– Térjünk át a Normafa-projektre, aminek keretében engedély nélkül vágtak ki fákat.
– Hasonlóan kiemelt kormányzati beruházásról beszélünk, ráadásul a megállapodás a kormány és egy kerületi önkormányzat között született. Sajnos a főpolgármesteri hivatalnak erre nagyon kicsi a ráhatása, de Karácsony Gergely főpolgármester azonnal felemelte a szavát, amikor a tervezett fakivágások volumenére fény derült. A Normafa esetében arra kellene fókuszálni, hogy hogyan lehetne a parkolást távolabb szorítani a területtől, hiszen elég jól megközelíthető tömegközlekedéssel. Groteszk, hogy a családok autóval kirándulnak fel tömegközlekedés helyett. Sokkal több önmérsékletre lenne ebben szükség, de ez csak forgalmi korlátozásokkal kényszeríthető ki a jelek szerint. A Normafa ma túlterhelt, akárcsak a Városliget, ami egyébként arra is rámutat, hogy milyen kevés zöldfelület van a fővárosban.
– Úgy tudom, az új parkoló egy beruházásnak akar megágyazni.
– Betekintést nyerhettem a részletes tervekbe: a símelegedő mellett található parkoló most egy végpont, ahonnan gyorsan elérhető a sípálya, és fel lehet szállni a közeli libegőre, vagy át lehet sétálni a kilátóhoz. Ez szűnne meg egy új parkoló és közlekedési rend kialakításával. Önmagában a koncepció támogatható, de ennek legneuralgikusabb pontja a fák kivágása.
– Ha már szóba került egy új közlekedési rend kialakítása: lesz dugódíj?
– Nem tudom még megmondani. (Az interjú 2020. március közepén készült – a szerk.) Az a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy a felszíni parkolóhelyeket lassan csökkentjük, és a gyalogos, kerékpáros tömegközlekedés infrastruktúráját ezzel párhuzamosan emeljük. A belvárosi, többsávos, autópálya-jellegű, borzasztó gyors átközlekedést biztosító utakat szűkíteni kell, az utca újrafelosztásának pedig támogatnia az egyéni autóhasználatnál környezetbarátabb közlekedési módokat. Az agglomerációban több P+R parkolóra van szükség, továbbá növelni kell a vasutak szerepét a városi közlekedésben, a védett buszsávokat, és több gyalogosra és kerékpárosra optimalizált út kell a belvárosban. Sikerrel azok a városok vették jól a kanyart, ahol az átalakulás fokozatos volt, és nem drasztikusan következett be.
– Mi a helyzet a rakpart lezárásával?
– A koronavírus-járvány kétségessé teszi, hogy ezzel most érdemes-e foglalkozni, mert ennek igazán akkor van értelme, ha az embereket ösztönzi a köztérhasználatra. De tételezzük fel, hogy nyárig túl leszünk ezen. Szeretnénk azt a feelinget megteremteni, ami a Szabadság híd lezárásával történt az elmúlt években. Ez azoknak lehet nagy segítség, akik például nem tudnak nyaralni menni. Arra van szükség, hogy sok embernek legyen meg az az élmény, hogy az alsó rakpartok a belváros életében nemcsak autópályaként hasznosíthatók, hanem rekreációra is. A vízpart térmágnes. Ha ez az élmény pozitív, és sokaknak tetszik, akkor tudunk továbblépni a forgalomcsillapítás kiterjesztése felé.
– Végül, mit gondol a kormány klímavédelmi akciótervében foglalt intézkedésről, ami szerint minden újszülött gyerek után ültetnek egy fát?
– Az erdősítésre rengeteg pénzt ad a magyar kormánynak az Európai Unió. Most nem történt más, minthogy picit átcsomagolták ezt a fejlesztést. A mostani 20 százalékos erdősültséget 27 százalékosra szeretnék növelni országosan, ami egyébként üdvözlendő és ambiciózus terv, és Budapest számára is pozitív hatása lehet, ugyanis a külső kerületekben egy ilyen program lehetővé tenné a városi zöldgyűrű létrehozását, különösen az erdőkben kevésbé bővelkedő pesti oldalon. Viszont én azt szeretném, ha a számháborúból, mennyiségi licitből itt is átváltanánk minőségi licitre. Az erdőterületek tekintetében nagy probléma, hogy az ’50-es években elültetett tájidegen feketefenyő-állományok a kiszáradás szélén állnak, ami egyben az erdőtüzek kockázatát is megemeli. Túl sok ezenfelül az akác, ami szintén egy invazív exótának számít Magyarországon. Jó lenne ezeket fokozatosan őshonos fákra cserélni, amelyek jobban viselik a klímaváltozás okozta sokkot. Egyszóval, nem mindegy, milyen fákat ültetünk.
(Az interjú eredetileg a Zöld Ipar Magazin 2020. áprilisi számában jelent meg.)
További hírek a kategóriából
