Egy úttörő tudományos kutatás kimutatta, hogy a tengeri hínárfarmok jelentős szén-dioxid-tárolóként működhetnek: a lebegő hínárültetvények alatt elhelyezkedő tengerfenéki üledékben szén-dioxid halmozódik fel. A felfedezés alapján a hínártermesztés a jövőben a karbonkredit-programok részévé válhat, hozzájárulva az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez.

A kutatást az „Oceans 2050 Globális Hinár Projekt” irányította, amelyben több tucat kutató vett részt világszerte. A 15 hónapon át tartó vizsgálat 11 ország 20 különböző hínárfarmját elemezte, köztük Kína, Japán, Madagaszkár és az Egyesült Államok területén működő gazdaságokat. Az üledékmagminták gondos elemzésével a kutatók bizonyították, hogy ezek a farmok valóban képesek elraktározni a szén-dioxidot a tengerfenék üledékrétegeiben – írja az NrgReport, a happyeconewsra hivatkozva.

A tengeri hínárfarmok mára egy jelentős globális iparággá váltak: a világ óceánjainak összesen körülbelül 2000 négyzetkilométerét foglalják el az ültetvények – ez nagyjából egy Luxembourgnyi méretű terület. Ezek a tengeri gazdaságok többféle célt is szolgálnak: a hínárt élelmiszerként, mezőgazdasági alapanyagként, bioüzemanyagként, gyógyszeripari összetevőként és műtrágya formájában egyaránt felhasználják.

A tanulmány különösen azért figyelemre méltó, mert olyan kereskedelmi célú farmokat vizsgált, amelyek eredetileg nem szénmegkötési céllal jöttek létre. A kutatók nem speciálisan kialakított szénelnyelő rendszerek működését tanulmányozták, hanem azt nézték meg, hogyan járulnak hozzá a szén-dioxid tárolásához a hagyományos hínárgazdaságok.

Ez a megközelítés értékes felismerést kínál: a karbonkredit-rendszerek akár meglévő farmok esetében is kialakíthatók lehetnek, anélkül, hogy azok működését radikálisan meg kellene változtatni.

Az adatgyűjtés során a kutatók különböző korú farmokból vettek mintát – a két éve indult új ültetvényektől egészen azokig, amelyek már több mint három évszázada termelnek. A vizsgálatban különféle fajok és termelési módok is szerepeltek: az óriási, lombkoronát alkotó tengeri algáktól a sekélyebb vizekben növő, világoszöld tengeri salátákig.

Fontos azonban, hogy még sok kérdés vár tisztázásra – például az, hogy a szén-dioxid pontosan mennyi ideig marad elzárva az üledékben, és milyen körülmények válthatják ki a visszaoldódását.

A karbonmegkötésen túl a hínárfarmok további jelentős előnyöket is nyújtanak. Élelmiszert termelnek, munkahelyeket biztosítanak a part menti közösségeknek, természetes módon tisztítják a tengervizet, élőhelyet kínálnak tengeri élőlények számára, és alapanyagokat nyújtanak különféle iparágaknak. A karbonkredit lehetőség ehhez csupán egy újabb érv, hogy a hínártermesztés egyre fontosabb szereplője legyen a fenntartható jövőnek.