A légi közlekedésből és a hajózásból származó károsanyag-kibocsátás mértéke drasztikusan megnőtt az elmúlt három évtizedben. Az Európai Unióban ez a két szektor járul hozzá a leginkább növekvő mértékben a klímaváltozást gyorsító anyagok kibocsátásához. Viszont jelentős mértékben csökkenteni a légi közlekedést csak a járatszámok drasztikus csökkentésével lehetne, miközben egyre csak nő az utasszám. A hajózás kibocsájtását viszont az alternatív meghajtások hadrendbe állításával lehetne.
Számtalan kísérlet folyik a probléma megoldására, ezek egyike elképesztően triviális, használták is sokáig eredményesen, de a modern technológiák kiszorították, pedig klasszikus megújuló energiaforrás, a szél erejét használja fel. Igen, a vitorláról beszélünk!
Nyilván sokféle megoldást keresnek arra, hogyan lehetne újra befogni a szelet a tengeri szállítás vitorlájába. Teherhajók esetében ez nem csak jelentős üzemanyag-megtakarítást eredményezne, de a károsanyag-kibocsátást is jelentősen csökkentené. A legegyszerűbb megoldást a A Sailcargo nevű Costa Rica-i start-up cég választotta, ők régi vitorláshajókat hoznak vissza a tengerre áruszállítási céllal. A vállalat még 2022 első felében jelentette be, hogy megvásárolt egy 113 éves vitorlás hajót: a háromárbocos, fából készült teherszállító schoonert, a Vegát vette meg, amelyet először 1909-ben építettek Svédországban, majd közel 60 éven át ipari teherhajóként használták. Külsőre olyan, mint egy hagyományos svéd vitorlás, de modern hajóépítési technikákat alkalmaztak. A Sailcargo folytatja egy másik hajó, a Ceiba építését is, amely a fenntarthatóságot és a hagyományos építési technikákat ötvöző konstrukció. A tervek szerint a háromárbocos vitorláshajó akár 250 tonna rakománykapacitással is rendelkezhet, elektromos akkumulátorokat és kettős hajócsavarokat is alkalmaz. A víz alatti turbinák vitorlázás közben is képesek energiát termelni a 6300 négyzetméteres vitorlafelület mellett. A vállalat a fotovoltaikus technológia alkalmazásával is próbálkozik hajóján. A Ceiba akár 14 csomós csúcssebességgel is képes lesz közlekedni, ami hat csomóval lassabb csak, mint egy tipikus konténerhajó - viszont a konténerhajók az emelkedő üzemanyagköltségek miatt gyakran szándékosan félsebességre kapcsolnak.
A Ceiba a Costa Rica-i AstilleroVerde hajógyárban készül. Az öko-hajógyár nonprofit szervezetként is működik, amely oktatási projekteket is tart a környék lakói számára, és évente faültetési programot szervez a vállalat karbonlábnyomának csökkentésére.
Nem kicsiben gondolkodik a Airseas nevű francia start-up sem, hiszen "Seawing" (tengerszárny) elnevezésű projektjük egy 250 négyzetméteres vitorla, amit a Ville de Bordeaux nevű, 21 528 tonnás terherhajón teszteltek, mely Airbus-alkatrészeket szállított Franciaországból az Egyesült Államokba. Az ernyő egy automatizált repülésirányító rendszert is magába foglal – ez utóbbit a repülőipar fejlesztette a szélenergia „befogására”. A szélirány változásával az ernyő önmagától beméri a megfelelő új irányt és ennek megfelelően a szükséges pozícióba állítja magát, az ernyőn elhelyezett műszer pedig az időjárási változásokat figyelembe véve optimalizálja a teljesítményt. Ha már nincs szükség rá, a vászon egyszerűen összecsukódik és leereszkedik a hajóra. Óriási erénye ennek az elgondolásnak, hogy a rendszer bármely típusú kereskedelmi hajóval használható –legalábbis ezt állítják a cég alapítói, a korábban az Airbus-nál dolgozó repülőgép-mérnökök, akik már fejlesztenek egy 1000 négyzetméteres darabot is. A 2023-as tesztekben az Airseas arra koncentrál, hogy sokféle időjárási körülmény között is tesztelje a vitorlát, mindemellett finomhangolják is, hogy bármilyen körülmények között biztonságosan használhassák. Már az első utak alapján bátran kijelenthető, hogy az üzemanyagköltség legalább húsz százalékamegspórolható a vitorlával. Már megállapodás is született egy nagy japán céggel, a K Line-al, hogy az felszereli hajóit a Seawing rendszeréve - először öt, majd további 46 hajó esetében. A Seawing rendszer utólagos telepítése különösen gyorsan megvan, lehetővé téve egy meglévő hajó felszerelését anélkül, hogy az befolyásolná az áruforgalom tervezését és gyakorlatilag bármilyen típusú hajóra felszerelhető.
Hasonló húsz százalékos megtakarítás diagnosztizál egy felfújható, behúzható és automatizált szárnyvitorlának tervezet rendszer is, amely egészen nagy méretű szállítóhajókat is segíthet a működésben. A francia Michelin által indított WISAMO (Wing Sail Mobility) projekt célkitűzése, hogy egy automatizált vitorlarendszerrel megreformálja a vízi áruszállítás működését és költséghatékonyabb, mindemellett környezetbarátabb alternatívát fejlesszen az megszokott, nagy üzemanyag felhasználású, hagyományos meghajtási módok kiegészítésére.
A Hurtigruten Norway kalandhajózási társaság is nyilvánosságra hozta egy napelemekkel borított, visszahúzható vitorlájú, nulla emissziós elektromos tengerjáró hajó terveit, amely 2030-ban indul útnak. A „SeaZero” névre keresztelt projektet 2022 márciusában jelentették be, és azóta a 12 tengerészeti partnerrel és a norvég székhelyű SINTEF kutatóintézettel együtt olyan technológiai megoldásokat kutatnak, amelyek elősegíthetik a kibocsátásmentes tengeri utazást. Az így létrejött konstrukció többségében 60 megawattos akkumulátorokról fog működni, amelyek tiszta energiával tölthetők a kikötőben, mivel Norvégia villamosenergia-rendszerének 98 százalékát a megújulók teszik ki. Becslések szerint az akkumulátorok hatótávolsága 300-350 tengeri mérföld, vagyis egy 11 napos oda-vissza út során azokat körülbelül hét-nyolc alkalommal kellene feltölteni.Az akkumulátortól való függés csökkentése érdekében szeles időben három visszahúzható vitorla emelkedik ki a fedélzetről, amelyek elérhetik az 50 méteres maximális magasságot. Ha ez nem lenne elegendő, a vitorlákat összesen 1500 négyzetméternyi napelem borítja, amelyek energiát termelnek az akkumulátorok feltöltéséhez hajózás közben is. A jármű áramvonalas formája pedig kisebb légellenállást eredményez, ami tovább csökkenti az energiafelhasználást. A Hurtigruten Norway konstrukciója biztonsági okokból tartalékmotorral is rendelkezik majd, amely zöld üzemanyagokkal, például ammóniából, metanolból vagy bioüzemanyagból álló keverékkel működik majd, ha szükséges. A gyártás 2027-ben kezdődhet meg.
Az ENSZ adatai szerint a teherhajók 2018-ban 12 milliárd tonnányi rakományt szállítottak, ami a tíz évvel korábbi adat háromszorosa. A jövőben ez az arány valószínűleg nőni fog, miután az e-kereskedelem növekedésének köszönhetően több hajó tesz meg több utat, a rakományok pedig száma nőni fog.
A szélmeghajtás egyre inkább ígéretes megoldásnak számít a tengerhajózási iparban, mivel lehetőséget kínál a hajók hatékonyságának növelésére, az üzemanyag-megtakarításra és a környezetbarátabb környezethez való hozzájárulásra. A Nemzetközi Szélhajó Szövetség (IWSA) szerint a szélmeghajtás 2050-ig történő bevezetése a flották egészére kiterjedően 1 billió dollárnyi üzemanyag-megtakarítást eredményezhet.
További hírek a kategóriából
