A körforgásos gazdaságban az autóipar és fémkezelő szakma szoros szimbiózisban működik. Hazánkra ez különösen igaz. Egy prosperáló európai autóipar egyrészt fémhulladék-beszállítói, öntödei és acélműi keresletet generál, másrészről a fémesek visszaforgatják a gyártósorok hulladékait. Árgus szemünket ezért folyamatosan a gyártókra vetjük.
A téma különösen érdekes annak szövevényes gazdásági, környezeti és társadalmi hatásai miatt. Ezúttal Várkonyi Gábor autóipari szakértő véleményét osztjuk meg a fémrovatban.
Évekig tartó alkudozás eredménye a mostani CO2 „menetrend az európai autóiparban. 2020-tól már egy igen komoly szigorodás lépett életbe a 95 grammal, de idén még a legnagyobb kibocsátású autókat nem kellett beleszámolniuk a flottaátlagukba a gyártóknak. Jövőre az aktuális szabályozás teljes mértékben életbe fog lépni.
Nincs olyan törvény, ami ennyire átszabná az autózás jövőjét, és ekkora hatással lenne az árakra és a modellpalettára. Az autóipar álláspontja egyértelmű: nagyon sok munkahelybe fog kerülni, és versenyképességi problémákat is fel fog vetni, ha az EU továbbra is kitart a 2030-ig tartó tervek mellett. Ezek jelenleg úgy néznek ki, hogy 37,5 százalékkal kell csökkenteni az autógyártóknak a CO2-szintet 10 éven belül a jelenlegi szinthez képest. Ez azt jelenti a gyakorlatra lefordítva, hogy kettessel kezdődő átlagfogyasztási szintet kell hoznia a gyártónak a teljes palettájára nézve.
Hatalmas mennyiségű elektromos és PHEV hajtású autót kell a piacra szorítani, ha ezt bármilyen szinten tartani akarják, különben milliárdos büntetések jönnek, egy olyan iparágban, amelyet egyszerre sújt a vírus, a techcégek konkurenciája, a tervezhetetlen kereslet és a minden szintet túlhaladó K+F kiadás. Voltak remények arra, hogy az EU átgondolja a példátlan szigorát, és az ágazata helyzetére, valamint az EU gazdaságán belüli kiemelt szerepére való tekintettel ad egy kis levegőt a gyártóknak, de a friss hírek sajnos az ellenkezőjét engedik sejteni. Éppen akkor, amikor a legnagyobb szükség lenne pozitív jelzésekre a politika irányából, az Európia Bizottságban a 37,5% további szigorításáról szóló ötletet tárgyalják.
A terv szerint a 2020–2030 közötti időszakban 50 százalékkal kellene csökkenteni a CO2-szintet. Nagyon-nagyon nehéz megérteni, hogy miért most, miért így, és miért ebben a formában kell ezt javasolni. A globális felmelegedés elleni harcban ez nagyjából pont semmit nem jelent, főleg akkor nem, ha más fontos gazdasági hatalmak nem csavarnak hasonló mértékben sem az autóipar elvárásain, sem más ágazataik célszámain. Az EU autóiparának ez viszont halálos ölelést jelenthet.
(A szerző autóipari szakértő. Az írás eredetileg a Zöld Ipar Magazin 2020. októberi számában, annak is Fémrovatában jelent meg.)
