Úgy tűnik, a szélenergia egyáltalán nem közömbös a magyar közvélemény számára, legalábbis ez látszik abból a kommentáradatból, amely az Energiaklub „Van elég szél Magyarországon” című régiós összehasonlító infografikájához érkezett szeptemberben. A civil szervezet „szélügyi” szakértőjével, Magyar Lászlóval többek között arról beszélgettünk, miért vált ki ez a téma még ma is olykor szélsőséges indulatokat és hogyan lehetne idehaza kapacitást növelni?

Magyar László (Fotó: Energiaklub)

– Önök rendszeresen figyelik, milyen kritikákat kap a szélenergia idehaza.

– A szélenergiát tekintve idehaza a támogatók és a semlegesek aránya szerintünk jóval nagyobb, mint az ellenzőké – sokan látnak ebben ma is valami tisztábbat, modernebbet, környezettudatosabbat. Akik régebb óta laknak szélerőművek mellett, teljesen hozzászoktak a szélerőművek látványához. Több polgármesterrel és lakossal is beszéltünk a nyugat-magyarországi régióban, az ő reakcióik pozitívak, hiszen látják a fejlesztések hozadékát a település bevételeiben.

-Önök az elmúlt évek során folyamatosan nyomon követték a szélenergia hazai helyzetét, fejlesztési lehetőségeit és elfogadottságát Most, 2025-ben mintha még mindig akadnának tévhitek, legalábbis a kommentekből ez is látszik…

-Az online felmérések mellett helyszíni interjúkat is készítettünk polgármesterekkel és az iparágban dolgozókkal. 2024 nyár elején közzé tettük a szélenergiával kapcsolatos tévhiteket eloszlató, informatív kis videóinkat. A különböző érintettekkel készített interjúkból az tűnt ki, hogy sok helyen szeretnének a saját településükre is szélerőművet, miközben olyan reakciót, hogy „nálunk nincs ilyen, de nem is szeretnénk”, lényegében csak néhány Balaton-parti faluban és más tájképi/természetvédelmi szempontból kiemelt, védett térségben kaptunk, ahol teljesen érthető, hogy a településképhez nem tenne hozzá pozitívan egy szélerőmű.

-Sorolom akkor a további kifogásokat: nem térül meg, létesítése sokba kerül, beavatkozik a helyi madárkolóniák életébe, hanghatásokkal jár, költséges a működtetése, valamint leszerelésekor haszontalan és környezetszennyező hulladékká válik. Ezekkel a kritikákkal mit lehet kezdeni 2025-ben?

-A honlapunkon a fent szereplő hibás prekoncepciók miatt készítettünk egy ilyen kérdésekre és felvetésekre válaszoló tévhitoszlató oldalt. Úgy gondolom, hogy a legtöbb felhozott kritikával szemben simán lehet egy adatsorral, egy kutatási eredménnyel válaszolni, azaz olyasmivel, ami nem feltevéseken alapul, hanem konkrét méréseken. Az adatalapú érvelést tudjuk elfogadni. A „nagyon drága” kritika egyszerűen cáfolható az International Renewable Energy Agency évi pénzügyi-gazdaságossági jelentéseivel, hiszen ebben több ezer beruházás adataira támaszkodva folyamatosan, évről-évre nyomon követhető, hogyan állnak az egyes megújuló energiaforrások. A szélenergia világszinten most már több éve a legolcsóbb energiaforrásnak számít az áramtermelésben. A szélerőművek zajterhelésével kapcsolatban nagyon szigorú előírásoknak kell megfelelni. Az elenyésző hanghatást mi is igyekeztünk mérésekkel bizonyítani egy erőmű közvetlen közelében, ahol a lapátoknál még a szél zúgása is hangosabbnak mutatkozott. A drága üzemeltetést tévhitét pedig általában maguk az üzemeltetők szokták cáfolni.

    Mint Magyar László mondja, összességében különös, hogy a szélerőműveknél szinte kötelezően megérkező teljes életciklusra vonatkozó gazdaságossági aggodalmak nem fogalmazódnak meg például egy átlagos lakóház építésekor, amelynek üzemeltetése szintén megoldandó feladat, ahogyan a távoli jövőben a lebontása is.

– A 2024-ben kapacitásbővítésre kiírt tenderre, amelyben 2029-ig plusz 670 MegaWatt szélerőmű telepítésére adtak engedélyt, jelentős túljelentkezés volt (2500 MW). Sokkal több beruházó tartotta megtérülőnek a lehetőséget, mint ahányan végül valóban nyertek a pályázaton – de ez is jól mutatja, hogy szélesebb a kereslet. A szélenergia állami támogatások nélkül, piaci alapon megáll a lábán Magyarországon is.

   -A 2029-ig realizálódó kapacitásbővítés milyen eredményt hozhat ténylegesen a hazai energiamixben?

-2011-ben épült Magyarországon az utolsó szélerőmű, azóta eltelt 14 év, és 2029-ig 18 év fog eltelni úgy, hogy egy óriási elszalasztott lehetőséget tudhatunk majd magunk mögött. Globálisan gombamód szaporodtak a szélerőművek, miközben nálunk – világszerte egyedülálló módon – lényegében tiltás volt. A 2024 elejére végre megszületett törvényi változást üdvözöltük (előkészítésében lehetőségeinkhez mérten részt vettünk, tettünk kritikai észrevételeket), ám továbbra is rettenetesen lassú a bővülés. Az energiaátmenet klímavédelmi, gazdaságossági és geopolitikai cél is, minden szempontból a megújulókra való minél gyorsabb átállást szükséges támogatni. Ezt idehaza nagyban hátráltatja, hogy 2029-ig összesen 1 GigaWatt szélerőmű kapacitás lesz a rendszerben, miközben a nálunk nem szelesebb Románia 3000 MegaWattal rendelkezik már körülbelül egy évtizede. Magyarországon lenne a telepítésekre magántőke, nem kéne állami támogatással segíteni. A jelenlegi kb. 8 GigaWatt naperőmű mellett mára 4 GigaWatt szélerőműnek kellene üzemelnie. nekünk 1 GigaWattunk lesz 2029-ig, és egyelőre nem is terveznek újabb rácsatlakozási lehetőséget. Ezzel még inkább lemadarunk a fejlődésben, de persze tizenöt év szünet és tiltás után az ember ennyinek is örül. Én azért bízom benne, hogy pár éven belül mégis lehetőséget adnak egy jelentősebb szeles bővülésre, hiszen a gazdasági és környezeti előnyök mellett vélhetően a társadalmi támogatottság is adott lenne hozzá.

(A cikk eredetileg a Zöld Ipar Magazin 2025. októberi lapszámában jelent meg nyomtatásban.)