A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület március 2-ig tartó országos szavazási lehetőségén az Énekes rigó nyert, így 2026-ban ez a faj az Év Madara Magyarországon.

A fajt Christian Ludwig Brehm német ornitológus írta le 1831-ben. Egész Európában, Ázsia egy részen, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában él. Természetes élőhelyei az északi és mérsékelt övi erdők és cserjések, valamint városi régiók. Vonuló faj. Betelepítették Ausztráliába és Új-Zélandra. Sikertelenek voltak a betelepítési kísérletek, melyekkel meg akarták honosítani e fajt az Egyesült Államok, a Dél-afrikai Köztársaság és Szent Ilona területén.

Magyarországon rendszeres fészkelő március-október hónapokban. Rövidtávú vonuló, a hazai állomány a telet a Mediterráneumban, elsősorban Olaszországban tölti, de minden télen találkozhatunk áttelelő példányokkal. 

Testhossza 23 centiméter, szárnyfesztávolsága 33–36 centiméter, testtömege 65–100 gramm. Háta sötétes olajbarna, hasa és a torka fehéres, a mellen rozsdasárga, szív- és csepp alakú sötét foltozattal. A szeme fölött világosodó szemöldökvonás látható, szárnya belül rozsdasárgás. Csőre és lába sárgásbarna.

Hernyókat, csigákat, gilisztákat zsákmányol, de ősszel elfogyasztja a bogyókat és gyümölcsöket is. Nevét onnan kapta, hogy nagyon szépen énekel. Jellegzetes szokása, hogy az apróbb házas csigákat gyűjti és azokat a csőrében egy arra alkalmas helyre (kőhöz, köves úthoz pl.) viszi és ott magasra emelve hozzáverdesi kopogva, feltöri és úgy fogyasztja el. Fenyőerdők, lomberdők fáira, bokraira rakja fűszálakból álló, csésze alakú fészkét. A fészek belsejét sárral simára tapasztja. 4-5 tojásán 12-13 napig kotlik.

Mindezt a Wikipedia írja a 2026-as az Év madaráról.