Miközben Európa-szerte gőzerővel készülnek a textíliákra vonatkozó kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerek (EPR) bevezetésére, egyre élesebben merül fel a kérdés: valóban elegendő lesz ez a lépés a folyamatosan súlyosbodó textilhulladék-válság megfékezésére? Ez a téma állt a középpontjában a nemrég Ljubljanában megrendezett nemzetközi konferenciának, amelyet az Ekologi brez meja és a Zero Waste Europe szervezett 25 ország szakértőinek bevonásával. A megbeszélés rendkívül kritikus pillanatban zajlott, az Európai Unió tagállamainak ugyanis 2028 áprilisáig kötelezően létre kell hozniuk a textilipari EPR-rendszereket. A cselekvés sürgős: Európában évente mintegy 12,6 millió tonna textilhulladék keletkezik, és ez a mennyiség még mindig jóval gyorsabban növekszik, mint az ezt kezelni képes infrastruktúra.
A konferencia egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy önmagában a jogszabályi háttér megteremtése még nem oldja meg a problémákat. Jó példa erre Szlovénia, ahol az évente keletkező mintegy 25 000 tonna textilhulladéknak mindössze a 30%-át gyűjtik szelektíven. A begyűjtött anyagok jelentős részét ráadásul – mivel a hazai feldolgozó- és újrahasznosító kapacitások rendkívül korlátozottak – továbbra is válogatás nélkül exportálják külföldre. Megfelelő infrastruktúra nélkül a szelektív gyűjtés csupán az elméleti szándék szintjén marad, valódi eredmények nélkül.
Hollandia, Moldova, Németország és Szlovénia képviselői saját tapasztalataik alapján hangsúlyozták, hogy az EPR önmagában még nem garantálja a hulladék csökkenését. Bár a begyűjtési arányokat növelheti, rossz kialakítás esetén csupán a hulladékeltakarítás finanszírozásának eszközévé válik ahelyett, hogy gyökeres változást kényszerítene ki a gyártókból. A szakértők szerint a rendszereknek túl kell lépniük az egyszerű begyűjtésen és újrahasznosításon. Olyan ösztönzőket kell beépíteni, amelyek aktívan támogatják a hulladékmegelőzést, a jobb terméktervezést, valamint a termékek élettartamának meghosszabbítását.
A szakmai párbeszéd rávilágított arra, hogy a válogatási és újrahasznosítási infrastruktúrában a fenntartható átálláshoz jelentős beruházásokra van szükség. Elengedhetetlen az újrafelhasználással foglalkozó szociális vállalkozások és szervezetek kiemelt támogatása is. A siker kulcsa az önkormányzatok, a gyártók, a tervezők és a helyi közösségek közötti szoros, transzparens együttműködés- csak az érdekelt felek közös fellépésével biztosítható, hogy a felelősségi rendszerek átláthatók és elszámoltathatók legyenek.
Az általános következtetés szerint az EPR egy nagyszerű és elengedhetetlen lehetőség, de önmagában nem tekinthető csodaszernek. A jövőbeli szabályozási kereteknek az újrahasznosításon túl a körforgásos üzleti modelleket és a javítási szolgáltatásokat kell előtérbe helyezniük. A körforgásos textilipar felé vezető folyamat már elindult – a jelenlegi kihívást már a szigorú megvalósítás jelenti.
