Az indiai Mepco Schlenk Mérnöki Főiskola kutatói a Carbon Research folyóiratban mutatták be azt az innovatív betonkeveréket, amely a hagyományos szerkezeti betonoknál nemcsak nagyobb mechanikai szilárdságot mutat, hanem aktívan megköti a környező levegő szén-dioxid-tartalmát is. A Srinivasan Revathi által vezetett kutatócsoport célja az volt, hogy a cementgyártás hírhedten magas karbonlábnyomát és környezeti terhelését fenntarthatóbbá tegye – két gondosan megválasztott természetes adalékanyag bevonásával. A kísérletek során a mikropórusos szerkezetű zeolit ásványt és a magas széntartalmú bambusz-bioszenet ötvözték a keverékben, amelyek nagy fajlagos felületük révén ideálisak a gázmolekulák megkötésére.
A kísérletek során az infrastruktúra-építésben széles körben alkalmazott M35-ös minőségű betont tesztelték, amelyben a finom adalékanyagot (homokot) 25 és 50%-ban zeolittal, a cementet pedig 0,5–1,5%-ban bambusz-bioszénnel váltották ki. A mechanikai és tartóssági vizsgálatok alapján a leghatékonyabbnak a ZB5 kódjelű összetétel bizonyult, amely 50% zeolitot és 1% bambusz-bioszenet tartalmazott. Ennek a keveréknek a nyomószilárdsága elérte a 38,49 MPa-t (7,48%-os növekedés a hagyományos betonhoz képest), míg a hasító-húzószilárdsága 4,39 MPa-ra emelkedett, ami 15%-os javulást jelent. A megnövekedett teherbírást a szakemberek a zeolit alumínium-szilikát szerkezete és a bioszén keménysége által létrehozott sűrűbb, ellenállóbb cementmátrixnak tulajdonítják.
A megnövelt szilárdság mellett a kompozit anyag figyelemre méltó szén-dioxid-megkötő kapacitást mutatott: a karbonátosodási kamrában végzett tesztek során a beton napi 1,2 gramm szén-dioxidot nyelt el, és a gáz hét nap alatt mintegy 15 milliméter mélyen hatolt be a belső pórushálózatba. Srinivasan Revathi elmondta: kettős előnyű megközelítést alkalmaztak, hiszen nem pusztán teherbíróbb betont állítottak elő, hanem az egyik legelterjedtebb építőanyagot alakították át aktív környezetvédelmi eszközzé. A kutató szerint a megoldás valóban fenntartható infrastruktúrát teremthet a magas kibocsátású helyszíneken, például a nagyvárosi úthálózatok és az ipari zónák mentén, ahol a betonfelületek folyamatosan tisztíthatják a környező levegőt.
Bár az eredmények kiemelkedőek, a mérnökök hangsúlyozzák: a technológia egyelőre a megvalósíthatósági (proof of concept) fázisnál tart, így további hosszú távú vizsgálatok szükségesek a tartósság és a folyamatos CO2-megkötési képesség ellenőrzésére. A jövőbeli alkalmazások szempontjából ígéretes területet jelentenek a betonburkolatok, az autópályák zajvédő és elválasztó falai, valamint a földalatti csatornarendszerek. A hulladékgazdálkodás és a körforgásos gazdaság számára a bambusz-biohulladék energetikai hasznosításából származó bioszén és a természetes ásványok építőipari beépítése kettős nyereséget jelent: szekvesztrálja a szenet, csökkenti a szűz nyersanyagok iránti igényt, és hozzájárul az épített környezet dekarbonizációjához.
