A fél évszázada, 1976-ban elfogadott amerikai erőforrás-megőrzési és -visszanyerési törvény (Resource Conservation and Recovery Act – RCRA) 50. évfordulóján a szektor újabb strukturális fordulópont előtt áll. Miközben az Egyesült Államokban intenzív ipari hazatelepítési (reshoring) hullám zajlik a félvezetőgyártás, a gyógyszeripar és az adatközpontok terén, a veszélyes hulladékok kezelői és a fémhulladék-feldolgozók új beruházásokkal készülnek a növekvő volumenekre – miközben az Amerikai Környezetvédelmi Ügynökség (EPA) még nem konkretizált RCRA-reformterveinek részleteire várnak – idézi fel a WasteDive.
Az RCRA eredeti célja az ipari hulladékkezelésben uralkodó kaotikus állapotok felszámolása volt: 1976-ban az EPA becslése szerint évi több mint 46 millió tonna veszélyes hulladék keletkezett az USA-ban, amelyből legalább 30 millió tonnát közvetlenül és kezeletlenül a földre öntöttek. Mára az éves veszélyeshulladék-mennyiség 32 millió tonnára mérséklődött (a nem veszélyes ipari hulladékok volumene emellett évi 270–290 millió tonnára tehető).
Michael E. Hoffman, a Nemzeti Hulladék- és Újrahasznosítási Szövetség (NWRA) vezérigazgatója rámutatott: az ipar újratervezte folyamatait a mennyiség csökkentése érdekében, ám ami fennmaradt, az sokkal veszélyesebb és összetettebb kémiai összetételű (high hazards). A mennyiségi stagnálás mellett tehát a technológiai és kezelési komplexitás drasztikusan nő.
Az RCRA „bölcsőtől a sírig” (cradle-to-grave) terjedő felelősségi elve mellett a feldolgozóipar és az újrahasznosítók közötti szimbiózis ma a másodnyersanyag-ellátás alapja:
-
Visszacsatolás a gyártásba: A 2024-ben újrahasznosított közel 150 millió tonna anyag (acél, rostanyagok, alumínium, réz) mintegy 75%-a közvetlenül alapanyagként tért vissza a feldolgozóiparba; az Egyesült Államokban gyártott acél több mint 70%-a már ma is újrahasznosított fémből készül.
-
Piacbővülés és tőkeáramlás: A veszélyes- és iparihulladék-kezelő óriások már érzékelik a reshoring élénkítő hatását. A Clean Harbors például nemrég kötött egy 10 évre szóló, 600 millió dolláros szerződést ipari égetésre és szennyvízkezelésre egy hazai gyártókapacitásait bővítő ügyfelével, de a Republic Services is növekvő ipari keresletről számolt be. Mivel a kommunális hulladékpiac telítettebb, a magántőke-alapok és a gyártóvállalatok egyaránt intenzíven fektetnek be az ipari hulladékkezelőkbe és a fémfeldolgozókba saját alapanyag-ellátásuk biztosítása érdekében.
az 1976-ban meglehetősen gyorsan elfogadott RCRA és az 1980-ban életbe lépett első szigorú előírások (Subtitle C) gyakorlatilag a semmiből teremtették meg a több tízmilliárd dolláros amerikai környezetvédelmi szolgáltatóipart. Az új szabványoknak (Part B) megfelelni képtelen régi létesítmények bezárása miatt a 80-as években az anyagokat gyakran 1500–2000 mérföldre kellett szállítani, ami olyan szereplők robbanásszerű növekedését alapozta meg, mint a ma piacvezető Clean Harbors.
Steven Cook, az EPA illetékes helyettes vezetője kiemelte: a hazai gyártókapacitások újjáépítéséhez olyan szabályozási környezetre van szükség, amely támogatja a beruházásokat anélkül, hogy megismétlődnének az 1970-es évek környezeti katasztrófái. Az iparág – beleértve az újrahasznosítók szövetségét (ReMA) és a gyártók szövetségét (NAM) – jelenleg a szövetségi engedélyezési reformok felgyorsítását szorgalmazza, és feszülten figyeli, hogy az EPA tervezett RCRA-módosításai miként érintik majd az új technológiák (például a lítiumion-akkumulátorok és napelemek) hulladékkezelési besorolását.