„A vita lezárult: a hulladékból energiát előállító technológia (Waste-to-Energy – WtE) működik, ipari méretekben skálázható és kézzelfogható eredményeket hoz. Kína bizonyítja, hogy a WtE a jövő útja: tisztább, intelligensebb és jóval költséghatékonyabb, mint a hulladéklerakás” – összegezte a Columbia Egyetem Földmérnöki Központjához tartozó nemzetközi kutatóhálózat, a WtERT® (Global Waste-to-Energy Research and Technology Council) a terület nemzetközi konferenciáján. Az ázsiai ipari nagyhatalom mára a termikus hulladékkezelés globális etalonjává vált: a világon működő kapacitások több mint fele Kínában összpontosul, alapvetően átformálva a jövőálló hulladékgazdálkodási stratégiákról szóló nemzetközi párbeszédet.

A WtERT® elemzése szerint Kína a nagyléptékű energetikai hulladékhasznosítás első számú referenciaországa. Az országban jelenleg több mint 1135 modern hulladékégető mű üzemel, amelyek együttesen napi 1,1 millió tonna – mintegy 55 ezer teljesen megrakott teherautónyi – települési szilárd hulladékot ártalmatlanítanak és alakítanak tiszta villamos, illetve hőenergiává. A létesítmények összesített beépített kapacitása eléri a 27 000 megawattot, ami éves szinten megközelítőleg 236,5 terawattóra (TWh) villamosenergia-termelést jelent. Ez a gigantikus volumen mintegy 79 millió átlagos háztartás teljes éves áramellátását képes fedezni, vagy hozzávetőlegesen 27 hagyományos atomerőmű termelési kapacitásának felel meg, miközben a modern füstgáztisztításnak köszönhetően a legszigorúbb kibocsátási normák mellett üzemel.

A szektor technológiai felfutásával párhuzamosan a piac gazdasági súlya is dinamikusan növekszik. A globális hulladékenergetikai piac becsült értéke a jelenlegi szint után 2035-re várhatóan megközelíti a 15,9 milliárd dollárt. A növekedést a robbanásszerűen emelkedő városi hulladékmennyiség, a szigorodó szabályozási környezet és a hulladékok lerakóktól való eltérítése hajtja.

A költséghatékonysági elemzések világosan igazolják: ha figyelembe vesszük a lerakók közvetett környezeti és egészségügyi költségeit – mint a klímakárosító metánkibocsátást, a talajvizet veszélyeztető csurgalékvizeket és a hatalmas földterület-igényt –, a termikus hasznosítás hosszú távon egyértelmű nemzetgazdasági megtérülést mutat.