A  kutatók nemcsak a szemét mennyiségét mérték fel, hanem több mint 600 helyi lakossal készített interjú segítségével a probléma társadalmi és gazdasági dimenzióit is feltárták.
A Barcelonai Egyetem Földtudományi Karának professzora, Miquel Canals és a kutatást koordináló Ostin Garcés-Ordóñez (aki az INVEMAR munkatársa is egyben) olyan diagnózist állított fel, amely figyelmeztető jelzés az egész régió számára. A mangroveerdők különleges gyökérrendszere – amely eredetileg a stabilitást szolgálja – most „csapdaként” működik, amely foglyul ejti a folyókon és óceánokon érkező hulladékot.

Módszertan: 29 helyszín és 671 interjú
A kutatócsoport rendkívül alapos munkát végzett: Kolumbia mindkét partvidékét, a Karibi-térséget és a Csendes-óceáni partokat is górcső alá vették. Összesen 29 különböző mangroveerdő-helyszínen végeztek közvetlen terepi méréseket, ahol azonosították a hulladék típusát, sűrűségét és annak az élővilágra gyakorolt hatását. A tudományos alaposságot egy szociológiai pillérrel is kiegészítették: 671 mélyinterjút készítettek a mangroveerdők menti települések lakóival. Ez a kettős megközelítés lehetővé tette annak elemzését, hogy a környezeti károk miként csapódnak le a halászatból és turizmusból élő közösségek mindennapjaiban.

Sokkoló adatok: Nincs érintetlen terület
A tanulmány legfontosabb és egyben legszomorúbb megállapítása, hogy a vizsgált területek 100 százaléka szennyezett. A kutatók nem találtak olyan kontrollcsoportot vagy helyszínt, ahol ne lett volna jelen az emberi mulasztás nyoma.

• Sűrűség: Átlagosan 0,28 darab hulladékot találtak négyzetméterenként, de a szórás hatalmas.
• Gócpontok: A legszennyezettebb területnek a karibi Ciénaga Grande de Santa Marta bizonyult, ahol a sűrűség elérte az 1,41 tárgyat négyzetméterenként. Ezt követte a Golfo de Urabá ($0,83$ tárgy/$m^2$).
• Összetétel: A talált hulladék 90,3 százaléka műanyag volt.
• Típus: A szemét 63 százalékát élelmiszerekhez és italokhoz köthető csomagolóanyagok tették ki (palackok, zacskók, poharak).

A kutatás rávilágított arra is, hogy a szemét jelentős része apróbb darabokra töredezik: a regisztrált tárgyak 52 százaléka már törmelék vagy mikroműanyag-közeli állapotban volt, ami megnehezíti a fizikai eltávolítást.

Megfojtott gyökerek és fogságba esett fauna
A mangroveerdők biológiai válasza a szennyezésre kritikus. A tanulmány megállapította, hogy a hulladék közvetlen fizikai kárt okoz az ökoszisztémában. A rögzített hulladékdarabok 1,4 százaléka közvetlenül érintkezett vagy foglyul ejtett valamilyen állatot (például rákokat vagy halakat), de ennél sokkal súlyosabb a „fojtogatási” effektus. 
A sűrű szemétréteg elzárja az oxigént a talajtól és a gyökerektől, ami a mangrove-csemeték pusztulásához vezet. A kutatók megfigyelték, hogy ahol a műanyagréteg vastag, ott a természetes regeneráció leáll, mivel a fiatal növények nem tudnak áttörni a szeméthegyen, vagy megfulladnak alatta.

Honnan jön a szemét?
A tanulmány nemcsak a tüneteket, hanem a forrásokat is megnevezi. A szennyezés elsődlegesen a nagy folyókon keresztül érkezik a szárazföld belsejéből (különösen a Magdalena és az Atrato folyókon keresztül). Emellett a nem megfelelő helyi hulladékgazdálkodás, a tengeri tevékenységek (halászat, szállítás) és a turizmus is jelentős forrásnak számít.

A Barcelonai Egyetem kutatói hangsúlyozzák: a megoldáshoz nem elég a takarítás. Javítani kell a hulladékkezelési rendszereket a folyók mentén, jogi kereteket kell szabni a műanyagfelhasználásnak, és elő kell segíteni a körforgásos gazdaságra való átállást.